Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

és a megyei könyvtárak - mint hálózati központok - elsősorban az ún. B típusú városi és - az 1983. december 31-ig létező -járási, valamint a fővárosi és nagyvárosi fiókkönyvtárak bekapcsolódását szorgalmazták. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ 1974-ben egy módszertani füzetet is közreadott. Néhány lelkes kolléga a C típusú nagyközségi könyvtárakban is eredményesen próbálkozott a helyismereti dokumentumok gyűjtésével, feltárásával és forgalmazásával. Bár a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. számú törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról intézkedő minisztertanácsi rendelet nem említette a helyismereti funkciót, az 1976-ban megszavazott közművelődési törvény elismerte azt, a közművelődési könyvtárak feladatának tekintette a helytörténeti kutatás és a honismereti mozgalom segítését, a helyi hagyományok ápolását is. Közművelődési könyvtárainkban a hatvanas évek második felében és különösen a hetvenes években - ez az időszak egyébként a hazai könyvtárügy egyik felfelé ívelő periódusa sokrétű és többségében színvonalas helyismereti tevékenység bontakozott ki. A IV. könyvtárügyi konferencia előterjesztése joggal állapította meg: "A helyismereti gyűjtemények számottevően fejlődtek, a rájuk épült szolgáltatások igen széles felhasználói kör igényeit elégítik ki." Felgyorsult a gyűjtemények fejlesztése és létrehozása, a feltárás rendszerének kiépítése; gyarapodott a bibliográfiák és más kiadványok száma; elsősorban a megyei könyvtárak keresték a megfelelő szervezeti kereteket; a korábbi idegenkedés, elszigetelődés után egyre több szó esett a közgyűjteményi és a határ menti együttműködésről; három, igaz sikertelen kooperációs kísérlet is történt az országos sajtótermékek helyismereti feltárására stb. Számos helyen a gyermekkönyvtárak és a zenei részlegek is részt vállaltak a feladatokból. Közben felnőtt egy markáns könyvtáros-gárda, amelynek tagjai már nemcsak odaadóan, hanem hozzáértéssel is végezték ezt a munkát. Noha gyakran felbukkant az egységesítésre, uniformizálásra való törekvés, a könyvtárak ellenálltak ennek a kísértésnek, és sokszínű, sokféle, a helyi igényekhez és lehetőségekhez alkalmazkodó, az egyéni ötleteket is kiteljesítő helyismereti tevékenység bontakozott ki. Vagyis nemcsak az objektív feltételek tértek el lényegesen, hanem indokolt különbségek mutatkoztak a tennivalók értelmezésében és a megoldások módszereiben is, pl. a helyi személyek és szerzők körének kijelölésében, a helyi nyomdatermékekhez és a kéziratokhoz való viszonyulásban, az aprónyomtatványok szelekciójában stb. A korábban kezdeményező szerepet vállaló egyetemi könyvtárak sem hagyták abba helyismereti tevékenységüket, sőt a feltárásban még többet is produkáltak. Néhány újabb felsőoktatási könyvtár is felzárkózott melléjük. A nagy múltú és újonnan alapított iskolai könyvtárak egy része szintén ekkor kezdte el tudatosabb helyismereti gyűjtőmunkáját, a tanári és ifjúsági állományok összevonásával pedig a diákok számára is hozzáférhetővé vált a muzeális anyag. Az újjáéledő egyházi könyvtárak némelyike is bekapcsolódott a munkába. Természetesen a helyi múzeumok és levéltárak segédkönyvtárai is kimagasló értékű helytörténeti anyagot őriznek, hasznosítanak. A nagyobb, önálló szakszervezeti könyvtáraknak már az ötvenes-hatvanas években ajánlották az üzem történetére és a vállalat életére vonatkozó dokumentumok gyűjtését, és ezt a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége 1980. szeptember 15-én kelt határozata ismételten javasolta. A vázolt periódusban komoly erőfeszítések történtek a gyarapítás és a feldolgozás, a bibliográfia- és az adattárszerkesztés stb. módszertani és részben elméleti kérdéseinek tisztázására. Egyebek között sikerült egy széles körben elfogadott definíciót is kimunkálni. Bővült azoknak a könyvtárosoknak a köre, akik nemcsak az elvi, metodikai ötletek közzétételére, hanem a gyakorlati tapasztalatok rendszerezésére, elméleti általánosítására is vállalkoztak. 17