Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

lóság, Gulyás Pál első megnyilatkozásaiban helyeselte a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének óvatosságát és szigorúságát a népkönyvtárak helyismereti állományrészének megválogatásában. Híres címjegyzékében ajánlásait a szépirodalmi részekre korlátozta, a hazánk területén lejátszódó alkotásokat - német példát követve - földrajzi csoportosításban sorolta fel. Őt később is foglalkoztatta ez a kérdés. Pár évvel ezelőtt Sonnevend Péter hívta fel a figyelmünket arra, hogy Gulyás Pál az 1917-ben írt Könyvtári problémák c. tanulmányának amely ugyanabban az esztendőben könyv alakban is megjelent - egyik fejezete A helyi vonatkozású irodalom a vidéki közkönyvtárakban címet viseli. Valóban érdemes újból kézbe venni a könyvecskét és tüzetesebben tanulmányozni a szóban forgó részletét. Ezúttal csak néhány lényeges elemének felidézésére szorítkozhatunk. Túllépve a népkönyvtári szinten és kifejezetten a városi köz- és főiskolai gyűjteményekre gondolva, Gulyás Pál immár határozottan kijelentette: "Nagyobb vidéki könyvtáraink egyik legfontosabb feladatát a helyi irodalom lehető teljes felgyűjtésében látjuk." Ezt olyannyira komolyan vette, hogy feltételezte: adott esetben a nemzeti könyvtár lemond a hungarikumok egy részéről és a lokális jelentőségű, efemer értékű kiadványokat a helyi könyvtárak hatáskörébe utalja. A gyarapítás elsődleges forrását az ügyészségi, sajtórendészeti kötelespéldányok átengedésében jelölte meg, de számított "a helyes értelemben vett lokálpatriotizmus" segítségére is. A helyi irodalom decentralizálását három fokozatban javasolta megvalósítani: regionális, megyei és városi szinten. Nyolc régiót jelölt meg; pontosabban kilencet, mert a budapesti és a pestvidéki nyomtatványokat a Fővárosi Könyvtárra bízná. A további központok közül kettőt egyetemi (Debrecen és Pozsony), kettőt múzeumi (Kolozsvár és Kassa), négyet városi (Győr, Szeged, Temesvár, Fiume) könyvtárban képzelt el. Ezek az intézmények tulajdonképpen hánnas funkciót látnának el: a régióra, a megyére és saját városukra vonatkozóan gyűjtenék a dokumentumokat. A megyeszékhelyek könyvtáraira kettős feladat várt: a megyei és a városi szerepkör betöltése. A többi városi könyvtár csak a település irodalmára figyelne. A lokális állomány gyűjtőkörét feltűnően tágan határolta körül: a könyvek, időszaki kiadványok, aprónyomtatványok mellett a cikkek különlenyomatait és kivágatait, a képes levelezőlapokat, a fényképeket és a metszeteket is megnevezte, sőt a jelentősebb helyi írók müveit is megemlítette. E kétségkívül alaposan végiggondolt, nagy ívű koncepciót azonban a világháború vihara elsodorta. A trianoni trauma hatására a megmaradt és az elcsatolt országrészekre fokozott politikai figyelem irányult, ezért a helytörténeti-helyismereti kutatást és bibliográfiai tevékenységet államilag is támogatták. Meglehetősen népszerűek voltak a többnyire üzleti vállalkozásként közrebocsátott megye-, város- és község-monográfiák, illetve ezek sorozatai. A helyi információkat leginkább az egyébként igencsak egyenetlen színvonalú helytörténetírás, aztán a táj-, nép- és falukutatás különböző irányzatai, a közigazgatás-tudomány és a szociográfiai vizsgálódások igényelték. Ezeknek az intézményes formái is létrejöttek, amelyekben és néhány lelkes magánszemély erőfeszítései nyomán jeles bibliográfiák születtek. Közülük Bodor Antal sokat vitatott, ám sokkal gyakrabban forgatott, 1944-ben közzétett helyismereti könyvészete emelendő ki. A sok-sok nehézséggel és bizonytalansággal küszködő, jórészt ekkor is múzeumi keretben rekedt városi közkönyvtárak jelentékeny hányada ezekben az évtizedekben nem tudott vagy nem akart intenzíven bekapcsolódni a helyismereti információ-közvetítés folyamatába, a falusi népkönyvtárakban pedig fel sem vetődött ennek igénye. Örvendetes kivételek azért ekkor is akadtak. Elsősorban a Budapest Gyűjtemény, amely a székesfőváros vezetésének jóvoltából kedvező helyzetbe került, a Fővárosi Könyvtár új épületében, az 1931-ben átadott Wenckheimpalotában is a legszebb termet kapta meg. A könyvtár igazgatósága az önálló és igen tekintélyes 13