Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

beszerzési keretből főleg régi, értékes kiadványokat vásárolt, ugyanakkor az egyidejű aprónyomtatványok és az emigráns irodalom gyűjtését elhanyagolták. Sikeresnek bizonyult az állományra alapozott bibliográfiai és tanulmány-sorozat elindítása. Elismerésre méltó, tudatos gyarapító munka folyt még egy-két városi és a pécsi egyetemi könyvtárban, bár helyismereti különgyűjteményt (Monumenta Jaurensis néven) csak Győrben szerveztek a harmincas-negyvenes évek fordulóján. Megálmodója és létrehívója, Bay Ferenc így számolt be erről: "Ez a gyűjtemény magában foglalja mindazokat a müveket, melyek városunk múltját, intézményeit, művelődésének történetét és mai állapotát, szellemi és gazdasági életét ismertetik. Helyet kap benne a történetírás, földrajz és a statisztika, valamint a napi sajtó és minden győri folyóirat." A széles látókörű, tudományosan felkészült könyvtárosok - például Bay Ferenc, a szombathelyi Pável Ágoston (róla bővebben is hallunk ma délután) vagy a debreceni Ecsedi István - helyismereti munkássága a mai utódok számára is minta, sok tanulságot kínáló örökség lehet. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy a két világháború közötti magyar tanügyigazgatás az adott történelmi helyzetben a nemzetnevelés eszményének jegyében erőteljesen szorgalmazta a középiskolákban (főleg a gimnáziumokban) a lokális értékek felkutatását és megismertetését. Ennek megfelelően bővült az iskolai könyvtárak gyűjtőköre, illetve a korábbi törekvések újabb megerősítést nyertek. Kisfaludi Sándor szerint a régi középiskolai tanári könyvtárakban "tekintélyes állományrész képviselte a ma helytörténetinek minősülő irodalmat, ezért például a helyi sajtó majd mindegyik könyvtárban föllelhető." Elmondható, hogy amíg és ahol a városi könyvtárak nem jöttek létre vagy nem foglalkoztak a helyismereti dokumentumok gyarapításával, részben a gimnáziumi (vagy más középiskolai) könyvtárak pótolták ezt a hiányt. A szakirodalomból ismert olyan példa is, mint a pápai: az ottani református kollégium könyvtárában, 1931-ben Papensia néven helyismereti gyűjteményt különített el Pongrácz József könyvtáros tanár a városról szóló kiadványokból és az iskolatörténeti dokumentumokból. A máig élő gyűjteménybe a kollégiumi diákok és tanárok alkotásai, levelei, a Pápán született vagy odakötődő írók müvei, az intézményre és a városra vonatkozó írott és nyomtatott anyag, valamint képzőművészeti emléktárgyak kaptak helyet. A második világháború végén, még inkább az egyházi iskolák államosításakor a középiskolákban őrzött helytörténeti anyag egy része megsemmisült, a nagy számban létesített új tanintézetek pedig nem tekintették feladatuknak ezeknek a dokumentumoknak a gyűjtését, őrzését. A szocialista kísérlet elején az iskolai tantervekből is kikopott a szülőföld- és lakóhelyismeret, s ezt az oktatáspolitika által preferált szakköri mozgalom csak részben ellensúlyozhatta. Az ún. fordulat éve után a politikai-ideológiai légkör, a népművelési szemlélet túlhajtása nem kedvezett a közkönyvtárak egyre halványuló, mindinkább háttérbe szoruló helyismereti tevékenységének sem. Eklatáns példája ennek a Budapest Gyűjtemény, amelyet az ötvenes évek elején "a tömegektől való elzárkózásra" hivatkozva fokozatosan elsorvasztottak, majd 1952-ben beolvasztották a nyilvános (vagyis az olvasó-) szolgálatba. Mindazonáltal az ötvenes évek közepétől a magyarországi könyvtárak helyismereti tevékenységében új szakasz kezdődött. A tényleges okok pontos elemzése még hátra van, a jelesebb események és az eredmények viszont máris számba vehetők Az előzmények az évtized legelejére nyúlnak vissza. Először két egyetemi könyvtár - a szegedi és a debreceni - kezdeményezte az ún. tájanyag feltárását. Az utóbbi 1951-ben hozzáfogott a tiszántúli bibliográfia előkészítéséhez, amelynek három évvel később Módis László által kidolgozott, nagyon igényes, átfogó, bár kissé túlméretezett tervezete jó ideig az elméleti-módszertani viták alapja, kiindulópontja volt. 1953-ban a megyei könyvtárak kötelezően előírt működési szabályzata és egy központi út14