Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

sok fehér folttal éktelenkedő történeti kép. Őszintén hiszem, hogy e törekvésünkben segítségünkre lesznek az országos szaksajtó és a megyei könyvtári lapok szerkesztői, munkatársai is. Megítélésem és tanári tapasztalataim szerint különösen szép feladat lenne a könyvtár szakos egyetemi és főiskolai hallgatók - mindenekelőtt a levelező tagozatokon tanulók - számára, hogy egy-egy szakdolgozat vagy szemináriumi dolgozat témájaként a helyismereti tevékenység múltjának jobb megismerésére mélyfúrásokat végezzenek, felszínre hozzanak rejtőző tényeket, rekonstruáljanak régi állományrészeket, bemutassanak részfolyamatokat stb. S ha már álmodozunk, álmodjunk nagyot: egyszer talán egy átfogó történeti monográfia is napvilágot láthat... A magyarországi helyismereti tevékenység története tehát részleteiben feltáratlan. Mindazonáltal az eddig megjelent tanulmányok, folyóirat- és hírlapcikkek, továbbá a jelenleg hozzáférhető források megállapításai és szórványadatai alapján e könyvtári munkaág hazai fejlődése fő vonalaiban felvázolható. Mintegy tisztelegve az ünnepi alkalom, a magyar államiság ezredik évfordulója előtt is, a hátralévő percekben erre szeretnék kísérletet tenni és áttekinteni a fontosabb szakaszokat és a kiemelkedő állomásokat. Az elhangzott szöveg jegyzetekkel ellátott és valamivel terjedelmesebb változata remélhetőleg a Könyvtári Figyelő hasábjain is olvasható lesz. Országunkban a lokalitás iránti érdeklődés és annak felkeltése, a helytörténeti emlékek és a néphagyományok összegyűjtése mintegy kétszáz éve, a felvilágosodás hatására és a nemzeti mozgalom hajnalán kezdődött. Bél Mátyás és követői teremtették meg a XVIII. század közepén, második felében a hazai honismereti, ország- és táj ismertető irodalmat. Ekkorra tehető e tárgykörnek az iskolai tananyagban való megjelenése is. Losontzi István híres, először 1771-ben közzétett és azután hosszú évtizedeken át használt Hármas kis tükör c. elemi iskolai tankönyvében már a szülőföld iránti szeretet felébresztésének és erősítésének szándékával verselte meg a vármegyék, városok jelesebb helyeit. Az 1777-ben kiadott királyi rendelet, a Ratio Educationis a gimnáziumok első évében előírta az iskolaváros nevezetességeinek és az adott megye földrajzának tanítását. A szülőföld- és lakóhelyismeret a később évtizedekben is tantervi követelmény maradt, amiből arra következtethetünk, hogy - bár közvetlen bizonyíték egyelőre nincs rá - a gimnáziumok és a városok nagyobb elemi iskoláinak könyvtáraiba, a dualizmus korában pedig a polgári iskolák tanári gyűjteményeibe bekerülhetett néhány, az oktatást támogató helytörténetihelyismereti kiadvány. Nem érdektelen szóvá tenni, hogy a protestáns kollégiumokban már korábban, feltehetően a XVII. században kialakult az a szép szokás, hogy a professzorok és az egykori diákok megjelent müveik egy példányát, netán kézirataikat az alma maternek ajándékozták. Tehát a mai értelemben vett helyismereti gyűjtés kezdeti, első indítéka az iskolai oktatás, tágabban az iskolai élet volt. A második motívum későbbi keletű, nagyjából a múlt század második felére, még inkább utolsó harmadára datálható. A polgárosodás és a nemzeti gondolat felélénkülésének, a patriotizmus új tartalommal telítődésének következtében kibontakozott, majd fellendült a helytörténeti kutatás és ennek az áramlatnak a sodrában alakult ki a helytörténeti-helyismereti dokumentumok tudatos könyvtári gyarapítása. A kiegyezést követő eufórikus hangulatban mozgalom indult megyei, városi és tájmúzeumok alapítására, a történelmi, régészeti emlékek felkutatására, összegyűjtésére. E mozgalom élére a frissen szerveződött Magyar Történelmi Társulat állt, s támogatta azt a Magyar Tudományos Akadémia is. A tervezetet a kiváló régész, Rómer Flóris készítette 1871-ben. Egyebek között a következőket írta: "Különös figyelmet kellene egy olyan könyvtári osztályra fordítani, mely mindazt egybefoglalná a mi akármily nyelven s akárhol a városról írásban vagy nyomtatásban megjelent; ide értendők az eredeti vagy másolt okmányok és 10