Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

egyéb történeti becsű iratok. Gondot kellene fordítani a fővárosban megjelent könyvekre, a ponyva-irodalomra, mindenféle hirdetésekre, jelentésekre, naptárakra, hírlapokra stb." A hetvenes, majd a nyolcvanas, néhol - kissé megkésve - a kilencvenes években a lelkes lokálpatriótákból és történetbúvárokból verbuválódott történelmi és régészeti egyesületek számos helyi múzeumot létesítettek és a Századok c. folyóiratban közölt korabeli híradások tanúsága szerint igyekeztek a rómeri elvek szem előtt tartásával, bár kellő pénzügyi bázis híján meglehetősen esetlegesen gyarapítani a könyvtári részlegeket is (pl. Temesvárott Banatica és Temesvariana néven). A nyomtatott és írott dokumentumokat azonban csak a kutatók és az adományozók használhatták, hiszen ezeket voltaképpen múzeumi tárgynak, műkincsnek tekintették. A múzeumi szemlélet jellegzetes példája Bars vármegye 1891-ben kelt szabályrendelete a történelmi és régészeti emlékek védelméről. A közgyűlés kimondta: e célra könyvtárt és múzeumot állít, amely "megszerzi vármegyéje kitűnő férfiainak müveit, életrajzát, arcképét, megóvja az elpusztulástól a vármegye történeti emlékű romjait, műemlékeit, emlékjeleit, felkutatja a vármegyében található régiségeket, történelmi emlékeket, kiadványokat, nyomtatványokat, nemesi címereket, pecséteket s azoknak megoltalmazásáról gondoskodik." A múzeummal közös szervezeti keretben kezdte meg működését 1883-ban a magánadományból létrejött szegedi Somogyi-könyvtár is, ahol szinte azonnal hozzáfogtak a helyi kiadványok és a lokális tartalmú könyvek beszerzéséhez. A múzeumi könyvtárak egy része a századforduló táján az ún. nagyközönség előtt is megnyílt, nyilvános könyvtár lett, de a helyismereti-helytörténeti anyag többnyire is kutatói segédeszközként funkcionált. A múzeumok könyvtári osztályaival lényegében egyszerre, de azokat időben némileg megelőzve felbukkant a helyismereti-helytörténeti gyűjtés egy másik alternatívája is. 1870-ben Pest városa statisztikai hivatalt létesített - ez később az egyesített főváros, Budapest intézménye lett - és ennek vezetője, Kőrösy József a statisztikai és társadalomtudományi dokumentáció céljából a szakkönyvtárban őrizte a város fejlődéséről információkat nyújtó XVII-XIX. századi munkákat, és több mint két évtizeden át ide rendelte a városi, majd fővárosi elöljáróság az őt megillető kötelespéldányokat is. Ez a megoldás azonban egyedi próbálkozás maradt, mert más magyarországi városokban hasonló hivatalt nem szerveztek. A helytörténeti könyvtári dokumentumok gyűjtésének harmadik modellje a kilencvenes években formálódott, a levéltárakhoz kapcsolódóan. A honfoglalás millenniuma nagy lendületet adott a helytörténeti-helyismereti kutatásnak - kiemelkedő terméke ennek a mindmáig sűrűn forgatott, Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat - , számos megye és város újjászervezte a levéltárát vagy éppen újat alapított. Némelyik helyen a helytörténeti irodalmat is igyekeztek beszerezni. Két példát közelebbről ismerünk. A fővárosban Toldy László fölevéltáros már 1893-tól, tehát az alapítás évétől törekedett a "Budapest története szempontjából fontos" müvek megőrzésére is, mindenekelőtt az immár ide irányított és 1897-ig kapott helyi kötelespéldányokra támaszkodva. Győrben a millennium esztendejében jött létre a városi levéltár, majd két évvel később megkezdték az iratok és a könyvtári anyag különválasztását s az utóbbi keretében Sefcsik Ferenc levéltáros megvetette a helyismereti gyűjtemény alapjait. A nyilvános közgyűjtemények központi irányító szerve a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége volt. Ma még csak utalásszerűén ismerjük egyik, számunkra igencsak érdekes kezdeményezését: 1900-ban szorgalmazta, hogy néhány nagyobb városban gyűjtsék össze a helyben és az érintett megyében megjelent nyomtatványokat. Az akció Szombathelyen komoly eredményt hozott, és feltételezhető, hogy a szándék másfelé is kedvezően befolyásolta a lokális dokumentumok iránti könyvtári érdeklődést. A Felügyelőség rendszeresen beszámolt a 11