Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

I. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK, EGYHÁZTÖRTÉNETI BIBLIOGRÁFIÁK. - Gergely Jenő: A magyarországi egyházak helyzete a rendszerváltás előtt és után.

egyházakat és a vallásos embereket korlátozó intézmény- és jogrendszerét, és ami ennél nehezebb feladatnak bizonyult: miként lehet és kell kiépíteni a fiatal magyar demokráciában az egyházak helyét és szerepét? A következőkben a teljesség igénye nélkül ezen problémakörök megoldásának főbb mozzanatait vesszük számba. Már a Németh-kormány idején megkezdődött az egyházpolitikában a rendszerváltozás, hiszen a korábbi korlátok lebontása ekkor vette kezdetét. 1989. június 30-án jogutód nélkül felszámolták az Állami Egyházügyi Hivatalt. Augusztus végén ismét engedélyezték a szerzetesrendek működését. Még ebben az évben felszámolták az állami iskolamonopóliumot, és újra indulhattak egyházi fenntartású iskolák, bármely szinten. Kölcsönösen hatályon kívül helyezték az 1948-1950-ben kötött egyezményeket, és az 1964-es részleges megállapodást. Az 1989. október 23-án kihirdetett köztársasági alkotmány 60. §-a nemcsak megállapította a vallásszabadság tényét, hanem közelebbről is meghatározta annak tartalmát. Mérföldkőnek tekinthető az 1990. január végén elfogadott 1990. évi 4-es törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról. A törvény kodifikálta a vallásszabadságot és hatályon kívül helyezett minden ezzel ellentétes jogszabályt. Megszabta annak jogi kereteit is, hogy miként lehetséges új egyház, vallási közösség alakítása. (A törvény ma is érvényben van, és a szeparáció fenntartása mellett kellő jogi alapját képezi az állam és az egyházak viszonyának, illetve az egyházak működési szabadságának.) 1990. februárban létrejött a megállapodás a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között az 1945-ben kényszerűen megszakadt diplomáciai kapcsolatok legmagasabb szinten történő helyreállításáról. Az év folyamán megérkezett Budapestre az apostoli nuncius és a Vatikánba a szentszéki magyar nagykövet. Az egyes egyházakon belül ekkorra vagy elhaltak, vagy felszámolódtak a rosszemlékű papi békemozgalmak és szervezetek. Az egyházi vezetés is jelentősen megújult, a leginkább kompromittált vezetők távoztak posztjukról. Az egyházak megújuló működéséhez, igehirdető tevékenységük, küldetésük teljesítéséhez azonban nem elegek a jogi keretek, a személyi feltételek megteremtése, hanem annak komoly anyagi, pénzügyi vonzatai is vannak. Ezek megteremtése, helyreállítása azonban már komoly konfliktusokat eredményezett. A jogalkotás szintjén az 1991. évi 32. tv. rendelkezett az egyházi ingatlanok visszaadásáról, az egyházak kárpótlásáról, ám mint rövidesen kiderült, nem kellő eredménnyel. Ezért ezt a törvényt azóta többször is módosították, illetve a tárgykörbe vágó újabb törvények, jogszabályok születtek, sőt, a katolikus egyházat illetően az Apostoli Szentszékkel, a protestánsokkal kapcsolatban pedig az illetékes egyházak és a magyar kormány között jöttek létre megállapodások. A rendszerváltozás óta eltelt lassan egy évtized eseményei azt mutatják, hogy az egyházak keresik és jórészt meg is találják helyüket, szerepüket a magyar társadalomban, közéletben, művelődésben, kultúrában. Ez persze nem megy ellentmondások, feszültségek, konfliktusok nélkül. Az azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem reális elképzelés az 1949, vagy még kevésbé az 1945 előtti állapotok rekonstruálása, az akkori közjogi, politikai és vagyoni pozíciók restaurálása. A világ fejlődése ezek fölött eljárt. Az újhoz, a XXI. századhoz való csatlakozás, az ebben való részvétel jelenti szerintünk az egyházak számára a nagy kihívást és esélyt. Ha ezzel élni fognak és tudnak, akkor ez az egész nemzet javára válik. 12