Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

VI. FÓRUM. - Kégli Ferenc: A külföldön, 1919-1944 között nyomtatott magyar nyelvű könyvek retrospektív bibliográfiájának programjáról.

KÉGLI FERENC A KÜLFÖLDÖN, 1919-1944 KÖZÖTT NYOMTATOTT MAGYAR NYELVŰ KÖNYVEK RETROSPEKTÍV BIBLIOGRÁFIÁJÁNAK PROGRAMJÁRÓL A külföldi hungarika legbelsőbb rétegét, úgy is mondhatnánk, hogy a magvát alkotják a nyelvi hungarikumok, vagyis az anyanyelven megjelentetett dokumentumok, mivel ezek képezik — Illyés Gyula kifejezésével élve — a „közösségi tudat hajszálgyökereit".' Az anyanyelv az egyén, a közösség kultúrájának olyan meghatározó eleme, amely — amint a Magyar Tudományos Akadémián e hónap elején, az anyanyelvről tartott tanácskozás téziseiben is megfogalmazódik — „a nemzeti-szokásrendi hagyományok őrzője, a nemzeti azonosságtudat letéteményese."

2 Egy olyan ország esetében, mint hazánk, ahol a XX. század második évtizedének történelmi változásai következtében a nemzethez tartozó alkotó magyarság jelentős része a környező országokban nemzetiségi kisebbségi létbe kényszerült, más jelentős része pedig szétszóródott a nagyvilágban, másokkal egyetemben mi is úgy gondoljuk, hogy minden szempontból fontos és időszerű a külföldre került magyarság szellemi termékeinek teljes körű bibliográfiai számbavétele.

3 Egy ilyen tartalmú retrospektív bibliográfia eszméje természetesen nem új keletű. Az Országos Széchényi Könyvtárnak mint magyar nemzeti könyvtárnak, megalapítása óta alapfeladatai közé tartozott és tartozik a hungarika gyűjtése, feldolgozása. E tevékenységét elsősorban a hazai nyomdák kötelespéldány szolgáltatására támaszkodva végezte és végzi. Az első világháború után megváltozott államhatárok következtében hirtelen külföldi nyomtatvánnyá vált a Kárpát-medencében élő magyarság életét, tudományos és művészeti tevékenységét megörökítő nyomdatermékek egy része. Bár a Széchényi Könyvtár komoly erőfeszítéseket tett e hungarikumok gyűjtésére, teljességgel való beszerzésük vagy bibliográfiai nyilvántartásuk meghaladta az intézmény akkori lehetőségeit.

4 Nemzeti könyvtárunk természetesen a húszas, harmincas években is törekedett e nyomtatványok beszerzésére, vagy legalább bibliográfiai regisztrálására. Akkori céljai között szerepelt az 1921-1935 közötti nyomtatványok könyvészetének elkészítése, s e ciklusbibliográfia gyűjtőköre — Fitz Józsefnek, az intézmény igazgatójának elképzelése szerint — már túllépett volna az országhatárokon.

5 Ilyen könyvészet azonban nem jött létre, s a megoldás — ma már úgy véljük — nem is egyetlen bibliográfiai kiadvány feladata. Nem elégséges az sem, ha a két világháború közötti időszakról kizárólag csak nyomtatott kötetek sorozatában gondolkodunk. Az információs technológia rohamos fejlődése új megoldások felé tereli a retrospektív bibliográfia készítőit is. A korszak eddig megvalósult könyvészetének, a Magyar könyvészet 1921-1944 című ciklusbibliográfiának

6 a gyűjtőköre csak a magyar állam mindenkori területén nyomtatott kiadványokra terjed ki. (A tételeket tartalmazó eddigi hét kötet 1980-tól kezdődően jelent meg az OSZK Retrospektív Bibliográfiai Osztályának munkája nyomán Komjáthy Miklósné, majd Kertész Gyula szerkesztésében. Várhatóan 1997 végén jelenik meg a 3. kötetből anyagtorlódás miatt kimaradt alsó- és középfokú tankönyvek bibliográfiájának kötete, az OSZK és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum közös kiadásában. A törzskötetek pótlásait és javításait tartalmazó nyolcadik kötet anyagának gyűjtése és szerkesztése 1997. június 30-ával lezárult. 97