Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

III. A HELYISMERETI MUNKA HATÁRON TÚLI TAPASZTALATAI. - Kiss Gusztáv: A szabadkai bibliográfiák tanulságai.

Bibliográfiai Osztály Az ma már közhely, hogy egy kutatás vagy bármely más munka igényessége, komolysága az informáltság, a rendelkezésre álló tudás szintjétől függ. De annak problémája, hogy milyen úton-módon jutunk a kívánt adathoz, véletlenül sem az. A szabadkai Városi Könyvtár Helytörténeti Osztálya — mely minden szabadkai kiadványt, illetve a városra vonatkozó nyomtatványt begyűjt, és a Bibliográfiai Osztály, mely ezen begyűjtött anyag rendszerezésére, valamint ezek repertóriumának elkészítésére alakult — a fentiekből érthetően a tudományos kutatás megkerülhetetlen forrása lett vidékünkön. A negyed évszázados fennállása alatt Szerbia egyik — aminek odaát hírnevét is köszönheti — a legrendszerezettebb helytörténeti anyagát hozta létre. Fő célja — ami kialakulásától kezdve a mai napig nem változott — Szabadka város történetének dokumentálása, illetve segíteni a város történetének megírását. Több mint száz évvel ezelőtt Iványi Iván, gimnáziumi tanár megírja Szabadka szabad királyi város történetét (1886). Ezt az egyedüli teljesnek mondható művet a mai napig használják, persze, azóta számos ismerettel bővült a városról alkotott képünk. Újabb próbálkozások voltak, melyek a végletektől sem voltak mentesek, de a mindenkit kielégítő eredmény a mai napig várat magára. A második világháború után a hatvanas évekig komolyabb előrelépés nem történt. Ezt követi a viszonylag szabadabb — s ezt itt nemcsak retorikai értelemben kell érteni — hozzáállás a múlt kutatásához. A jugoszláv történészek között elfogadott nézetté vált az úgynevezett „interdiszciplináris" kutatási módszer. A történelem leírásába több tudományos diszciplína kapcsolódott be, leírva saját munkaterületének történetét. Ennek hatására egyre sokasodtak a „specializált" intézmények, melyek különböző kutatási témákat dolgoztak fel. Létrejöttek intézmények, melyek egy nemzettel, vagy annak nyelvével foglalkoztak, mint például az újvidéki Hungarológiai Intézet, vagy egy vidék történetével, mint amilyen az Adriai-tenger melléke. így a történelemtudomány több tudomány közös platformja lett. A munka eredményességét dicséri, hogy napvilágot látott nem egy, a szabadkai szecessziót bemutató, vagy a város művészettörténetét egészében átfogó, illetve nemzet- és vallástörténeti kérdésekkel foglalkozó könyv. Hátránya viszont a szétdaraboltság. Ugyanis a különböző területekről begyűjtött írások megállnak ugyan önmagukban, de összességükben mégsem képeznek/képezhetnek egységet, legjobb esetben is megmaradnak az antológiák szintjén. A könyvtári tájékoztatási rendszer fejlődése, az olvasók és kutatók igénye megkövetelte a helytörténeti bibliográfiai adatok rendszeres gyűjtését. Vonatkozott ez a kiadói teljesítményre, a legjelentősebb helyi személyiségek alkotó tevékenységére és munkájára, illetve olyan kiadványokra, melyek tárgyköre és tartalma érinti a régiót, függetlenül attól, hogy hol jelentek meg. A helytörténeti repertóriumokat az teszi jelentőssé, hogy hű tükrei az adott környezet mikrotörténetének. A szabadkai Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményének — körülbelül 8000 kötetének — a 70-es évek végén megindult rendszeres tanulmányozásával és feldolgozásával egy időben vette kezdetét Szabadka bibliográfiájának retrospektív és a jelenre vonatkozó folyamatos kidolgozása. Megszületett a könyvtár keretein belül a Bibliográfiai Osztály, amely a Helytörténeti Osztállyal kidolgozta a bibliográfia koncepcióját. E szerint a város kiadói és nyomdai produkciója jelenti a mű gerincét. Nyelvre és írásra való tekintet nélkül felölel minden szabadkai kiadványt — könyvet, brosúrát, röpiratot, zeneművet és újságot —, ehhez még 56