Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)
III. A HELYISMERETI MUNKA HATÁRON TÚLI TAPASZTALATAI. - Kiss Gusztáv: A szabadkai bibliográfiák tanulságai.
kapcsolódnak azok a kiadványok is, amelyeket egyes szerzők mint szabadkai lakosok valahol a városon kívül jelentettek meg (pl. egy tanárember, akinek szolgálati helye Szabadka volt), valamint minden Szabadkával összefüggő kiadvány (pl. a Szegeden nyomtatott szabadkai naptárak). A helytörténeti jelleg ilyen értelmezése vita tárgyát képezi a mai napig. Dr. Csáky Sörös Piroska egyik kritikájában írja: „... nem derül fény arra, szabadkai írók-e azok, akik ott születtek, de nem ott éltek, akik ott születtek, de életük egy-egy korszakában nem ott alkottak. S melyik helytörténeti bibliográfiába kell sorolni azokat a szerzőket, akik gyakran és többször változtatták lakhelyüket. És sorolhatnánk még a dilemmáinkat jelző kérdéseket." (Híd, 1994. szeptember, 627. 1.). A probléma — ami korántsem szabadkai — tehát fennáll, a mai napig nyitott kérdés, hogy mely nyomtatványokat kell feldolgozni egy helytörténeti repertóriumban. A koncepció szerint a városhoz köthető nyomtatványokat a tételek időrendi sorrendben sorakoztatják fel, elkülönítve ezen belül a monografikus és periodikus kiadványokat. A tájékozódást több mutató segíti: a szerzőké, a címeké, a kiadóké, a nyomdáké és az álneveké. Utalás történik minden egyes tétel után az adott nyomtatvány fellelhető helyéről. Az első rész az 1764-1869-es időszakot öleli fel, melynek egyik legfontosabb momentuma az 1844-ben létrejött első szabadkai nyomda. Az 1764-1844-ig terjedő időszakban Szent Mária kamaravárosának — ahogy annak idején Szabadkát hívták — nem volt saját nyomdája, s az itt megjelentetett könyveket Pesten, Bécsben, Pozsonyban, Budán, Újvidéken és Eszéken nyomtatták ki, de leginkább a szegedi nyomda szolgáltatását vették igénybe, az 1801-től működő Grünn Orbánét. A korabeli nyomtatványok közül különböző alkalmi írások, iskolai könyvek, ünnepélyes beiktatási beszédek készültek nagy számban. Latin, magyar, német és szerb, illetve horvát nyelvű szövegek voltak ezek. A ma ismert legrégebbi Szabadkához köthető nyomtatvány Duro Rapic ferencesrendi szerzetesnek az Od svega po nilo (Mindenből egy kicsit) szerbhorvát nyelven megírt könyve (1764), mely szentek és vértanúk életéről szóló példabeszédeit tartalmazza. Külön érdekességnek számít Andrija Vlasic 1779-ben közölt latin nyelvű beszéde, melyet Szabadka szabad királyi várossá nyilvánítása alkalmából adtak ki. Pozsonyban nyomtatták ki 14 oldalon. Ez a nyomtatvány már bekerült Petrik Géza Magyarország bibliográfiájába (Bp. 1890. III. kötet, 856), sőt a Magyar Hírmondó (Pozsony 1780. IX. 22., 248) is beszámol róla. Dr. Zomborcsevics Vincze ismert orvos és bibliofil Medendi methodus derivans c. székfoglaló értekezése 1832-ben jelent meg Pesten. Gazdag könyvtára ma a Városi Könyvtár régi és ritka részlegében található meg. Érdekesség a legelső szabadkai Nemzeti Casino 1841-ben Szegeden nyomtatott szabályzata és tagjainak névjegyzéke. A legrégebbi — ahová később Kosztolányi Dezső és Csáth Géza is járt — gimnáziumi évkönyv 1810-ből származik, és szintén a szegedi Grünn Orbánnál látott napvilágot. Az ezt követő időszak kiadványai Bittermann Károly (1805-1869) 1844-ben létesített szabadkai nyomdájából kerültek ki. Amikor önálló nyomdászmesterként letelepedett, olyan széles térségben sem volt nyomda, mint a Duna és a Száva köze, s utóbb beigazolódott, hogy jó helyszínt választott munkájához: közel volt a kalocsai érsekséghez, a vármegye rendszeresen rendelt tőle, s így már 1850-ben megnyitja Zomborban a második nyomdáját, majd a harmadikat. Negyedszázados működése során több mint 250 különböző kiadványt — könyvet, újságokat, alkalmi műveket, plakátokat tett közzé. 57
