Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)
III. A HELYISMERETI MUNKA HATÁRON TÚLI TAPASZTALATAI. - Galambos Ferenc Ireneusz: A magyar helytörténeti kutatás Burgenlandban.
pen. És ezt támadta meg a vasfüggöny és mind, ami ezzel kapcsolatos, mert hogyha valaki magyar volt, azt kérem mindjárt kommunistának vagy kommunista pártinak mondták; hogy volt is valami alapja, azt mutatja, hogy amikor kutatgattam, rájöttem, hogy volt magyar újság is, a két világháború között, amit Sopronban adtak ki Hétfő néven, tehát ott nyomták és ott szerkesztették és irredenta szellemben, hát az osztrákok nem jó szemmel nézték. Voltak ugyan tudósítói elszórva és hoztak is néha híreket, de a hatása ennek minimális volt. Mostan az ötvenes években, a negyvenes évek végén, megjelent Felsőőrön is egy magyar újság. Érdeklődtem, kutattam; nem, itt nem volt, egyáltalán nem. És amikor felmutattam egy levéltárból egy példányt, hogy kérem, itt van, nézzék, magyar újság, nyomtatták itt és itt: — Ja, hát volt valami, de az ott volt a szovjet boltban, és azt nem olvasta és nem is vette senki. Meg hát az dicsőítette Magyarországot meg a többi szocialista országot, meg a rendjét. Hát sajnos ez volt a helyzet tulajdonképpen egészen a hatvanas évek végéig. Nem ismerték, mert hát nem is volt kívánatos. Egy-két kutató járt ott, hadd említsem meg: az ötvenes évek végén Kertész Gyula próbált meg népdalokat gyűjteni. Fonográf felvételen meg is vannak mindmáig. És azután mások is, helyiek is. Töri Ernő, helyi tanfelügyelő volt ezen felbuzdulva, Kodály Zoltánnal is levelezgetett, szintén a helyi népdalok gyűjtésével foglalkozott. Különösképpen Gál Károly, a hatvanas években ezekben a magyar falvakban, főleg Alsóőrön meg Középpuján és a majorságokban gyűjtöttek népmeséket meg népi mondákat. Es azután később, a legutóbbi években fokozatosan megjelent a Kisködmön, (?) ez a majorságoknak az elbeszélő anyaga, és az Aranymadár, ez főleg az alsóőri és pujai hiedelemmondákat publikálta. Más kutatók is jártak ebben az időben, hadd említsem Csorna Zsigmondot, Lukács Lászlót, de azután egyéb, pl. vallásos néprajzot is kutatott Madár Ilona, Tátrai Zsuzsanna, Nagy Ilona, meg meséket, meg történeteket gyűjtött ugyancsak Gál Károly, aki hosszabb időt töltött ott, ott élt közöttük, és a bécsi egyetem néprajz professzora lett, tanszékvezető professzora. Akkor megalapította az Ethnographica Pannonicát, amelyben az előbb említettek is közreműködtek. Sajnos, ez most pár év óta nem működik, vagy legalábbis más formában. Ha itt vagyunk a gyűjtők említésénél: megjelent azért egy-két helytörténeti kiadvány is. Seper Károly Alsóőrnek a történetével és mindenféle kulturális eseményével foglalkozó művét említem. Abból posztumusz, a halála után 1988-ban aztán megjelent egy kis magyar nyelvű mű, írásos emlékek és szájhagyomány Alsóőr történetéből. Berta József, Alsóőr főjegyzője is gyűjtött anyagot, ez még csak kéziratban van, lehetne publikálni. Azután nagy jelentőségű volt számos magyar, főleg történész, de mások, nyelvészek, néprajzosok közreműködésével a Die Oberwart című impozáns kötet: mintegy negyven magyar és osztrák szakember Felsőőr és környékének történetét, néprajzát és nyelvét, mindenféle egyéb vonatkozását dolgozta fel. Hasonló kötet kisebb terjedelemben készült Felsőpujáról is. Mindkét város, mert azóta város lett, polgármestere jelenleg magyar, Rácz Mihály és Kuhlmann Ernő is, és tervezik ezeknek a műveknek a folytatását, vagy kibővített kiadását megjelentetnék. Még talán megemlíthetnénk, éppen az előbb említett módon is, hogy Sozán(?) Mihály amerikai egyetemi tanár közöttük élt, és az ő műve Párizsban jelent meg, A határ két oldalán címmel, az Irodalmi Újság kiadásában. Alsóőrt és a Győr megyei Tatot hasonlítja össze szociográfiai, embertani és társadalmi szempontból. Ugyanezek történtek nyelvészeti szempontból is. Az asszimiláció folyamatát Gál Zsuzsanna, szintén amerikai gyűjtő, írta meg, és most legutóbb, az idén készült disszertációban Tóth Gergely folytatta ezt a felmérést. A zene terén, mondottam az előbb is, Kertész Gyula, Tori Ernő és azután főleg a maga kedves megnyerő modorában, amikor már le akarták inteni, hogy ne próbálja, már mások is 50
