Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

III. A HELYISMERETI MUNKA HATÁRON TÚLI TAPASZTALATAI. - Galambos Ferenc Ireneusz: A magyar helytörténeti kutatás Burgenlandban.

szólt a disszertációja, és ő azután Kanadába kerülve is ilyen helytörténettel foglalkozott. Az ottani magyarok településének írta meg a történetét. Ezzel tulajdonképpen be is zárhatjuk a két világháború között, sőt egészen a második világháború végéig a történetet, mert hiszen a második világháborúban csak az történt, hogy be kellett vonulniuk, és ezt is a statisztikából tudjuk, hogy sokkal több volt a hatéves második világháborúnak az áldozata, mint az első világháborúé. Ha megnézzük a hősi emlékműveket, legtöbb helyen minimum a duplája, de nagyon sok helyen háromszor annyi halottja, áldozata volt Németországban és így Burgenlandban is a második világháborúnak. Mint kuriózumot megemlítjük, hogy éppen ebben az időben, amikor megszűnt teljesen a magyar oktatás az elemi iskolákban is, volt alkalom rá, hogy főiskolai szinten mégis azért, legalább is egyesek számára, adódott lehetőség a magyar irodalom és történelem jobb megismerésére. Meissenben volt egy magyar főiskola, ahová az értelmesebb magyar katonákat összegyűjtötték, és ott hónapokon, sőt két éven keresztül alaposabb kiképzésben részesültek. Hogy mi volt ezzel a célja az osztrák hadvezetésnek, nem tudjuk még most sem eldönteni. Csak nekem tűnt fel akkor, hogy egy-egy gazdálkodó vagy kisbirtokos mennyire tájékozott a magyar történelemben és irodalomban, és akkor kisült, hogy ott voltak. Valószínűleg tolmácsoknak vagy esetleg máshová is akarták őket kiképezni. Nos, ennyit a második világháború befejezéséről. Amikor utána megnyílt volna a lehetőség, amikor Ausztria újra feltámadt — tudjuk, hogy nem létezett Ausztria a háború alatt, és ezért nem is volt békeszerződés Ausztriával, csak úgynevezett államszerződés: 1955-ben megkötötték ezt és annak pontja volt, kevesen tudják ezt, nem emlékeznek rá, hogy egy éven belül el kell távozniuk a megszállóknak. Persze ez elsősorban a Szovjetunióra, de a többire, az amerikai, angol és franciákra is vonatkozott, és egyik oka volt annak, hogy valóban egy évre rá, október végén tört ki a magyar forradalom, mert Magyarországnak már volt békeszerződése '47 óta a szovjettel; miért vannak mégis itt az oroszok? Azért, hogy biztosítsák az összeköttetést az Ausztriát megszállókkal, tehát ez '56 október végére megszűnt. Ez volt az egyik oka annak, hogy menjetek haza oroszok! Most már lett volna lehetőség és meg is indultak újra a magyar iskolák, legalábbis ezekben a helységekben, de akkor már az volt a helyzet, hogy alig voltak magyar pedagógusok, hiszen nem volt képzés, és nem is volt lehetőség rá. Úgyhogy olyanok vállalkoztak ebben a pár iskolában a magyar tanítására, hogy maguk egy kicsit beszéltek magyarul, de sohasem tanultak igazában magyar nyelvet, irodalmat, történelmet. El is tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett az, nem szólva arról, hogy tankönyvek sem, semmi sem volt. Egy-két dolgot szerkesztettek. Érdemes megnézni: lesújtó kritikát írtak róluk, hogy milyen könyvekből tanították ekkor, ebben a pár iskolában, a magyar nyelvet. De a legnagyobb baj nem ez volt, hanem a fokozatosan leereszkedő vasfüggöny, amely hermetikusan elzárta Burgenlandot az anyaországtól. Ami még súlyosabb volt, mint a hitleri időkben, mert akkor is megvolt azért a rokoni kapcsolat, házasságkötés, birtokok és egyebek. Itt elvágták, és még egy tragikus következménye volt, hogy a magyarságtudatot is szinte elvágták ezzel, mert aki magyarnak vallotta volna magát, azt mindjárt kommunistának bélyegezték. Egy érdekes esettel hadd világítsam meg, bár azt is kell mondani, már korábban is ez volt a helyzet, hogy tulajdonképpen öntudata ennek a maroknyi magyar őslakosságnak nemigen volt korábban sem. Gyenge Imre volt református püspök, ki tavaly ősszel halt meg, szokta emlegetni ezt, hogy valamikor a 20-as években magyar turista járt ott Felsőőr környékén, és kérdezte, látott egy szántó-vetőt, odakiáltott, hé maga magyar? Nem kérem, nem. Sind Sie Österreicher? — Osztrák vagy? Nein Österreicher! Hát akkor mi maga? Én kérem idevalósi vagyok! Ez a bizonyos helyi öntudat volt és van meg ma is tulajdonkép49