Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

VI. FÓRUM. - Róth András Lajos: Iskolai értesítőink bibliográfiai és helytörténeti jelentősége.

írások a szülőknek kell szóljanak, a tanulók felfogó képességéhez kell alkalmazkodjanak, didaktikai célokat kell szem előtt tartsanak. Felrója, hogy nagyon ritkák a pedagógiai jellegű tanulmányok és nagy lelkesedéssel ismerteti az e témájúakat. A múlt század utolsó évtizedeiben napvilágot látott tanügyi és pedagógiai jellegű folyóiratok nyomon követték és elég éles kritikával kielemezték a közreadott értekezéseket. A magyar királyi vallási és közoktatásügyi miniszter 1890-ben kelt rendeletével újból utasította a vezetése alatt levő középiskolákat, hogy az értesítőben valamilyen nevelés- vagy oktatásügyi kérdésről szóló tudományos értekezés legyen. Ez az utasítás is azt célozta, hogy a tanárvilág legalább az értesítők kicserélése által ismerkedjék meg társainak munkáival. Az utasítás ismét sajtóvitát kavart a megjelentetendő írások tudományos igényét illetően.

8 Aztán közeledett a honfoglalás 1000 éves ünnepe. 1893-ban a minisztérium rendeletben utasította a középiskolákat történetük megírására. Eötvös Loránd (1848-1919) volt közoktatásügyi miniszter (1894-1895) is felhívta a figyelmet erre. Magyarország akkori 185 középiskolája közül 182 jelentette be, hogy be fogja mutatni történetét a kiállításon —jelezte a Család és Iskola című tanügyi lap.

9 A nagyenyedi Váró Ferenc a szászvárosi református tanári értekezleten tartott előadásában felkérésre foglalkozott a milleniumra kiadandó iskolai értesítők szerkezetével. Tanulmányozva az addig megjelent értesítőket, leszögezte: „Csakugyan jó volna megállapítani azokat a szempontokat, amelyeket, megválva az egymásutánzástól és divattól, tudatosan követni érdemes és szükséges az Értesítő szerkesztésénél".

10 Javaslattal is élt, kilenc fejezet köré csoportosítva az értesítők anyagát. Ezek között kiemelkedő helyen áll az élre helyezett iskolatörténeti dolgozat, amely nem egyéb, mint egy „retrospektív" értesítő, a maga rendjén egy nyolc fejezetre osztott „krónikás vázlat, mely már megjelent, esetleg ezután kiadandó monográfiára, okmánytárra, közkézen forgó adattárakra utal, lehetővé teszi kollégiumaink évszázados és jelenkori jelentőségének összehasonlító és áttekintő megítélését (...) s megfelel a millenniumi alkalom követelményeinek."

11 Fináczy Ernő a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából megírta A magyarországi középiskolák múltja és jelene című tanulmányát, amelyben bárki meglelhette a monográfiákhoz szükséges metodikai útmutatókat. Az eredmény meg is volt. Nagyon sok iskola, a legkisebbtől a legnagyobbig, még azok is, amelyek nem részesültek anyagi támogatásban, megírta (megíratta) és megjelentette saját történetét — az 1894/95. és az azt követő évi értesítőkben, vagy azok hiányában külön kiadványban. A millenniumi ünnepségek évének elejére a magyarországi 54 protestáns középiskola közül részben vagy egészben csak 16 magyar nyelvű írta meg történetét, míg az összes középiskolák közül csak 64-nek készült el.

12 De a többiek is igyekeztek. A Katholikus Pedagógia írta akkor: „Van ezen monográfiák között nem egy, amely igazán magas színvonalon álló, kiváló irodalmi becscsel bíró történelmi dolgozat. Valamennyi pedig nagyfontosságú forrása a magyar katholikus középiskolázásnak..."

13 Ezeket csak azért idézem elöljáróban, hogy láthassuk, mennyire tág határok között gondolkoztak elődeink és milyen nagyfokú igényességgel léptek fel saját magukkal szemben. A felvázolt vitán túl vagyunk már. Számunkra az a fontos, hogy ezek az írások fennmaradtak és valóban büszkélkedhetünk velük. Ezek azok a szignált és szignálatlan írások, amelyek majdnem mindegyik értesítőben jelen vannak és az adott iskola tanárának, pedagógusának módszertani, didaktikai, művészeti vagy tudományos tevékenységét tételesen is illusztrálják. Ezen túl a tanárok iskolán kívüli társadalmi tevékenységéről, irodalmi, művészeti vagy tudományos tevékenységéről beszámoló fejezetben rengeteg olyan utalással találkozunk, amelyek a megjelent írások bibliográfiai adataira vonatkoznak, gyakran szakszerű leírását adva a cikknek. De hasznos forrásnak bizonyulnak azon információk is, amelyek csak azt jelzik, hogy az illető tanerő hol, milyen időszaki kiadványban közöl. Áttételesen így könnyebb a bibliográfiai adatok begyűjtése. 105