Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

VI. FÓRUM. - Róth András Lajos: Iskolai értesítőink bibliográfiai és helytörténeti jelentősége.

ROTH ANDRÁS LAJOS ISKOLAI ÉRTESÍTŐINK BIBLIOGRÁFIAI ÉS HELYTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Előterjesztendő témám kiválasztásánál gyakorlati nézőpontok vezéreltek. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárában. — amely nem egyéb, mint a valamikori, helyi református kollégium és katolikus gimnázium történeti könyvtárainak gyűjteménye — az egykori Osztrák-magyar monarchia több száz iskolája majdnem 9.000 értesítőjének számítógépes feldolgozását végezve egyebek mellett, egy olyan mérhetetlenül gazdag adatbázissal találtam magam szemben, amely nagy jelentőséggel bír mind iskola-, művelődés- és helytörténeti, mind pedagógiai, didaktikai, biográfiai, bibliográfiai szempontból. Ez az egyébként elfekvő érték csak úgy válhat közkinccsé, ha analitikus katalógus formájában közzétehetjük és terjeszteni tudjuk. Ahogy közeledünk évezredünk vége felé, egyre sürgetőbben lép fel a számadás igénye: rögzíteni értékeinket, kimutatni megvalósításainkat. Ma mindenki lázasan keresi a múlttal összekötő szálait, hiszen ez éppen olyan fontos lehet egy adott pillanatban, mint a beláthatatlan távlat(i lehetőség), amelyet a jövő kínál fel nekünk. Iskolák írják — íratják monográfiájukat, olyan személyiségek után kutatnak névadó ünnepségeik alkalmával, akik valamikor az iskola padjaiban nőttek fel vagy az iskolában oktattak-neveltek, végezték a nemzet napszámosi munkáját. Elég sok gonddal küszködnek adatok vagy az adatok forrása ismeretének hiányában. Ezt felismerte a budapesti Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) munkaközössége is, átfogó munkálatokba kezdve egy nagyszabású iskolatörténeti adatbázis létrehozása érdekében. A magyar neveléstörténet forrásai VIII. kötetében megkezdték a magyarországi iskolai értesítők 1850/51-1948/49 közti bibliográfiájának összeállítását. Gráberné Bősze Klára és Léces Károly így fogalmaznak előszavukban: „Iskoláink életéről leggazdagabban, a szemtanúk hitelességével az értesítők adnak számot. E műfaj nem az iskolák évi beszámolói egyszerűen, hanem a tanárok tudományos megnyilatkozásainak fórumai, az iskolai élet színes lenyomatai, emberi sorsok induló szakaszának hírmondói. Köztük vannak a magyar és magyarországi szellemi élet kiválóságai. Az iskolatörténeti, tágabban a neveléstörténeti kutatások legfontosabb forrásairól van szó."

1 Az iskolai értesítők születése a Ratio Educationis idejére (1776) tehető, amikor az állam megpróbált bürokratikus módon beavatkozni és betekintést kapni a különböző oktatási intézmények életébe az Ürményi József, Tersztyánszky Dániel, Makó Pál és Kollár Ádám által kidolgozott iskolai rendszabályzat révén. „Az egyéni munka kora lejárt, és beköszöntött a Norma összes fény- és árnyoldalaival; az iskolába bevonult a szabályozás szelleme, melynek nyomában járt az egységes rend egyfelől, de a kimutatások, jelentések, táblázatok tömege másfelől. Iktatókönyvek, jegyzőkönyvek, tanulmányi naplók, minősítő táblázatok készültek; a tanulók előmeneteléről és erkölcsi magaviseletéről félévenként részletes kimutatások mennek a főigazgatókhoz, sőt a királyi iskolák a tanév befejeztével nyomtatott érdemsorozatokat kezdenek közzétenni."

2 Ezek a tulajdonképpen csak a tanárok és a tanulók névsorát, valamint az utóbbiak érdemjegyeit tartalmazó „classification képezték az iskolák által az év végén — több mint egy fél évszázadra rá — kibocsátott iskolai értesítők elődeit. Ezekben adott az iskola 103