Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)
II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Kemecsi Lajos: Néprajzi bibliográfiák a kutatásban.
nyában megjegyzi: „A magyar néprajzi bibliográfia ügye hosszabb idő óta állt tudományszakunk érdeklődése előterében. " (Voigt 1972. 109) A már korábban említett Sándor István személyéhez kapcsolódik a retrospektív magyar néprajzi bibliográfia máig legjelentősebb vállalkozása. Az általa szerkesztett és megjelent három összefoglaló szakbibliográfia - a már ismertetett 1850-1870 közötti időszakot bemutató, illetve az időben korábban megjelent 1945-1954 és az 1955-1960 közötti évek termését tartalmazó művek - előmunkálatait a MTA 1951-ben nyilvánította a kutatás kiemelt feladatának. A MTA Néprajzi Bizottsága, majd 1963-tól az akkor induló Néprajzi Kutatócsoport irányításával folyt a munka, a Néprajzi Múzeum támogatásával. A Sándor István által elkészített kötetek a teljesség igényével készültek, figyelembe véve, hogy „ a szaktudomány az élet és a kultúra teljességét ölei át a maga szempontjai szerint, így lényegéből következően rendkívül szerteágazó és sokoldalú. " {Sándor 1965. 29.) Az alábbi három szempont szerint válogatta az anyagát: 1. A magyar népre és általában Magyarország népeire vonatkozó hazai és külföldi néprajzi könyveket és tanulmányokat valamint ezek ismertetéseit. 2. Magyar kutatóknak más népekkel vagy általános néprajzi művekkel foglalkozó írásait. 3. Külföldi kutatóknak hazánkban kiadott munkáit, illetve müveiknek hazai ismertetéseit vagy magyar fordításait. Sándor István eredetileg több kötetre tervezett bibliográfiái közül a megjelenteken kívül elkészítette a retrospektív könyvészet időrendben legkorábbi kötetének a cédulaanyagát is. A XVIII. század végétől 1850-ig tartó időszak több ezernyi céduláját a korábbi kötetekhez hasonló alapossággal gyűjtötte össze, azonban a kézirat befejezésére illetve a kötet szerkesztésére sajnos már nem maradt ideje. Sándor István halála után örökösei tulajdonában maradt az elkészült anyag. (Szűcs Alexandra szíves közlése.) A magyar néprajztudomány számára e bibliográfia befejezése és kiadása elsőrendűen fontos feladat kell, hogy legyen. A Sándor István által elvégzett munkát az 1960 utáni évek anyagával kellene kiegészíteni. Tetemes anyag gyűlt össze ehhez. Az 1956-1961-ig terjedő időszak könyvészetet az Index Ethnographicus közölte. Az 1962-es év kéziratban a Néprajzi Múzeumban található. Az 1963as esztendő bibliográfiáját az ELTE BTK Folklore Tanszékének évkönyve, az Artes Populäres első kötete közölte, míg az 1964-65-66-os évekét pedig a II. illetve a III. kötet. Cédulákon, kéziratban az MTA Néprajzi Kutatóintézetében található az 1967-70-es évek anyaga. (Voigt 1980. 290.) Az éves bibliográfia hiányát csak némileg pótolhatta a nemzetközi szakfolyóirat, a Demos hasábjain 1960-tól megjelenő magyar néprajzi szakirodalmi annotáció. Új kezdeményezés volt, bár mint már utaltam rá, nem előzmény nélküli, hogy 1966-tól az Ethnograpia „Új könyvek és kiadványok" címmel negyedéves kurrens bibliográfiákat adott 1971-ig. 1971 abból a szempontból is korszakhatár a magyar néprajzi bibliográfia történetében, hogy ekkortól biztosítva látszik egy éves bibliográfia közlése a Néprajzi Társaság tájékoztatójában, a Néprajzi Hírek évi utolsó számaiban. Az éves bibliográfia mellett továbbra is jelentősek a különböző rejtett bibliográfiák és a neves kutatók munkásságát bemutató könyvészetek. Előbbiek közül csupán két összefoglaló jellegű kiadványra hívnám fel a figyelmet. A harmincas években megjelent „A magyarság néprajza" című négykötetes összefoglaló mű után hosszú ideig nem jelent meg kézikönyv a magyar néprajzról. Ezt a hiányt próbálta meg csökkenteni a Balassa Iván - Ortutay Gyula szerzőpáros által készített Magyar Néprajz című könyv. Az 1979ben megjelent munka fejezeteiben készített irodalom egy válogatott könyvészet, elsősorban a magyar néprajztudomány újabb kiadványaiból. Ortutay szerkesztésében készült „A magyar folklór" című egyetemi tankönyv is. Az oktatási céllal készült kiadvány egyes fejezetei után közli a különböző folklór műfajokra vonatkozó legfontosabbnak ítélt irodalmat. A mai napig is kü09
