Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - „A Magyar Mezőgazdasági Szakirodalom Könyvészete" (összeáll: Fülöp Éva Mária).

„A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZAKIRODALOM KÖNYVESZETE" BIBLIOGRÁFIA LITTERARUM HUNGÁRIÁÉ OECONOMICARUM RURALIUM. 1505-1944 (-1968). I-VIII. K. Összeállította: FÜLÖP ÉVA MÁRIA

1 A címben jelzett szakbibliográfia a könyvtárosok előtt bizonyára nem ismeretlen, de úgy vélem, hogy viszonylag ritkán, főként az agrártörténet kutatói által forgatott segédletről van szó. Ennek ellenére, a magyar könyvtárosok által az országos egyesületük keretén belül létrehozott, speciális szekcióban, a bibliográfiaiban, semmiképp sem maradhat ki ez a mü, hiszen hazánk társadalom- és gazdaságtörténetében meghatározó szerep jutott az agrárszférának. Magyarországon még a múlt században is 40-60 %-os arányban részesedett a nemzetgazdasági ágakból az ipar és a mezőgazdaság. 1945 után a politika- és társadalomtörténet művelése mögött kétségkívül háttérbe szorult az agrártörténeti kutatás, ám az 1930-as évektől kibontakozó tudományos vizsgálatokra (Domanovszky-iskola), a köztes időszakban néhány kiváló egyéni teljesítményre (Szabó István iskolateremtő működése, Für Lajos, Gunst Péter, Oláh József, Tóth Tibor, Szabad György stb. munkái) és az utóbbi években talán ismét felélénkülő szakmai érdeklődésre támaszkodva, remélhetőleg további jelentős eredmények, s a szóban forgó szakterület fontosságának elismerése várhatóak e téren. Tarába Mária könyvtárosi, könyvtárvezetői munkássága folyamán két területtel foglalkozott a Mezőgazdasági Múzeum

2 közleményeiben publikált tanulmányaiban. A múzeum könyvtára fordulatos, sok tekintetben viszontagságos múltjának feltárása a könyvtártörténet keretébe tartozik. A mezőgazdasági könyvészet bibliográfiája létrejöttének bemutatása pedig, értelemszerűen, a szakbibliográfiák kialakulásáról tudottakat szélesítette. A Magyar Mezőgazdasági Szakirodalom Könyveszete 8 kötetben, 1934-1968 között jelent meg. Kiadóként az első két kötetben a Mezőgazdasági Múzeum könyvtára szerepel, de a harmadik kötettől maga a múzeum jegyzi a kiadványt. A bibliográfia címe az első kötetben A magyar gazdasági irodalom első századainak könyveszete, a másodikban A magyar gazdasági irodalom könyveszete volt, s a harmadik kötetnél jelent meg A magyar mezőgazdasági szakirodalom könyveszete cím, amely alapján végül is az egész kiadvány ismeretes. Az első kötet korszaka az 1505től - a legkorábbi - agrárvonatkozásúnak tekinthető hazai kiadványtól kezdve 1805-ig, a második 1806-tól 1830-ig, a harmadik 1831-től 1867-ig terjed. így a korszakok tagolása a hűbériség „utolsó felvonásától", a XVIII. században meginduló, a mezőgazdaságot addig pusztán empíriára alapozott műveléséből lassanként a tudományos megközelítés felé fordító szakaszon át, a reformkor és a hűbéri társadalom felszámolásáért küzdő szabadságharc időszakán keresztül 1867ig, a kiegyezésig, a polgári korszak nyitányáig terjed, amelyet a következő 5 kötet annak lezárultáig, 1944-ig követ nyomon.

3 A kötetek 1934. és 1938. évi megjelenése még a bibliográfiák publikálásának csaknem általános 2-4 évente történő kiadását követeli, de a II. világháború évei ezt a folyamatot megszakították, s a harcok elmúltával, a hazánkban bekövetkezett radikális, az addigi fejlődés szerves folytatásának semmiképp sem értékelhető fordulatok következtében a folytatás csak mintegy húsz éves szünet után, 1956-tól következhetett. A szerkesztők közt kiváló agrártörténészek találhatók. Az első kötetet Wellmann Imre, a Domanovszky Sándor által az 1930-as években megindított agrártörténeti tanulmányokon belül kiemelkedő uradalomtörténeti monográfiák egyik legkiválóbb kötetének, a gödöllői 61