Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

I. A HELYISMERETI, TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETKUTATÁSBAN - Csiffáry Gergely: A helytörténetírás levéltári, múzeumi és könyvtári forrásai.

CSIFFARY GERGELY A HELYTÖRTÉNETÍRÁS LEVÉLTÁRI, MÚZEUMI ÉS KÖNYVTÁRI FORRÁSAI A történeti emlékezés igényét egy középkori forrásunk így fogalmazta meg: „ Sicut moriuntur homines, ita pre tereunt oblivione deleri potest, per liberum suscitetur et vivát", vagyis „Amiképpen meghalnak az emberek, megy feledésbe tetteik emléke. Ezért szükséges, hogy ami az utódok feledékenysége következtében kitörlődne, az az írás segítségével éledjen fel". John Gillis amerikai történész megfogalmazásában a történeti emlékezésnek a társadalmi csoportok számára az a jelentősége, hogy fenntartja a csoport azonosságának tudatát időben és térben.

1 A történeti emlékezés igénye élteti a történetírást, a különböző társadalmi csoportok identitása tartja életben a széles értelemben vett helytörténetírást, amelybe egyaránt beletartoznak a vállfajai a város-, a megye-, az intézmény-, az üzem-, az iskola-, az egyesület-, a plébánia-, a család- vagy a mesterségtörténet. A történeti múlt forrásait három nagy önálló intézményrendszerhez tagozódó gyűjteményekben, vagyis a levéltárakban, múzeumokban és könyvtárakban őrzik. A levéltári iratanyagot a múzeumi és könyvtári anyagtól nem írástermék volta, hanem regisztratúra jellege különbözteti meg. A levéltárakban és a múzeumokban őrzött anyagot a könyvtárakétól a pótolhatatlan egyediségük határolja el, mert a könyvek és újságok tömegtermeléssel keletkeznek azért, hogy bárki megszerezhesse őket. Végül is e három nagy intézményrendszerben, vagyis a levéltárak, múzeumok és könyvtárak sajátos gyűjteményeiben érhetők cl a történeti múlt különböző szeleteinek a felvázolásához szükséges források. A községtörténetet (más néven falutörténet vagy településtörténet) tartják a szakemberek a legideálisabb helytörténeti műfajnak. E bevezető tanulmánynak két célja van: egyrészt módszertani útmutató lenne a helytörténet kutatói számára, másrészt számba veszem azokat a levéltári, múzeumi és könyvtári gyűjteményeket, amelyekben elérhetők bármely település történetére vonatkozó források. Amennyiben tehát a község időben teljes történetét vagy akár csak egy bizonyos korszakbeli helytörténetét kívánjuk bemutatni, akkor tájbeli szerepével, gazdasági és társadalmi viszonyaival, az országos történelemmel való kapcsolatával egyaránt foglalkoznunk kell, mégpedig dialektikus módon a hatások, kölcsönhatások messzemenő figyelembevételével. Egyoldalú, s alapjaiban hibás az a szemlélet, amely szerint a helytörténet kutatása nem más, mint az országos történelem helyi kisugárzásának a vizsgálata. Ebből adódik, hogy egy község történetírójának a történeti folyamat teljességét kell visszaadni, amelyben a politika és művelődéstörténet, gazdaság- és társadalomtörténet, település- és gazdaságföldrajz, a néprajz, a régészet és művészettörténet, a nyelvészet, valamint a történeti névtan területéről származó ismereteket is össze kell gyűjteni, rendszerezni kell. Miután ez széleskörű szakmai felkészültséget kíván, ezért a komplex községtörténet feldolgozásához célszerű különböző területeken jártas szakemberekből egy szerzői kollektívát alkotni. Helytörténeti tájékozódás bibliográfiákban, forrásokban és módszertanban A témaválasztást követően első feladat tájékozódni a községre és környékére vonatkozó korábbi feldolgozások, valamint a levéltári, kézirattári és sajtóforrások iránt. 7