Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Kemecsi Lajos: Néprajzi bibliográfiák a kutatásban.

KEMECSI LAJOS NÉPRAJZI BIBLIOGRÁFIÁK A KUTATÁSBAN A szállítás és a közlekedés témaköre a kultúra egyik legösszetettebb egysége. A néprajzi kutatások nem minden szempontból szerencsés sajátos specializálódása, belső tematikus hierarchiája, s a tudománytörténeti tradíció befolyásolta a szállítás és a közlekedés kutatásának helyzetét. Kevés az ún. témamonográfia, mely tejes egészében és kizárólag a szállítás és közlekedés tárgykörén belül értekezik. Örvendetes viszont, hogy egyre több az önálló tanulmány, illetve szép számmal akadnak adatközlések, helyi monográfiák, melyek interpretációjukat tekintve igen változatosak. Grófik Imre 1978-ban megjelent tudománytörténeti összefoglalásában rámutat, hogy „... a szállítás és a közlekedés kutatója szinte az egész néprajzi szakirodalmat kézbe veheti, s csaknem bizonyos, hogy azok többségében talál vonatkozó anyagot, adatot. " (Gráfik 1978. 125.) Ezt a nagymennyiségű, s egymástól független, szétszórtan fellelhető anyagot a téma kutatójának kell felkutatnia, s ebben a munkában rendkívül hasznos segítséget jelentene egy teherhordás-közlekedés bibliográfia. Az észak-dunántúli paraszti jármükultúrát vizsgáló kutatásom során számomra is fontossá vált egy tematikus bibliográfia használata. A könyvtári és levéltári anyaggyűjtést, illetve a korábbi eredmények megismerését nagymértékben elősegíti a témára vonatkozó könyvészet. így az anyaggyűjtést kiterjesztettem a disszertációm adta lokális kereteken túlra, a magyar nyelvterület egészére. Mielőtt azonban a készülő teherhordás-közlekedés bibliográfia ismertetésére térnék, röviden vázolnám a néprajzi bibliográfiák néhány jellemzőjét. Egy szakbibliográfia elkészítését elsősorban a tudományszak könyvészetének általános helyzete határozza meg. S a magyar néprajztudomány ezen a téren is sajátos eredményeket mutathat fel. A néprajzi bibliográfiák készítésének a története szoros kapcsolatban áll a néprajztudomány történetével. Ennek, az általában „fiatal szaktudománynak" ítélt diszciplínának a története 200 évre nyúlik csupán vissza. A néprajz területén csak szerény bibliográfiai előmunkálatokra támaszkodhatunk, annak ellenére, hogy a XIX. század folyamán kibontakozó magyar néprajztudomány könyvészeti felmérésének szükségességét a könyvtáros-bibliográfus szakemberek korán felismerték. A néprajzi könyvészet történetében hazánkban könyvtárosok részéről - Tipray Tivadar cigánybibliográfiája mellett - id. Szinnyei József repertóriumai játszanak kezdeményező szerepet. A néprajz területéről a sokoldalú kutató, illetve tudományszervező Hermann Antal túlnyomórészt név nélkül megjelent alkalmi közlései talán a legkorábbiak, melyeket az első hazai szakfolyóiratban az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn-ban, s ennek melléklapjában a magyar nyelvű Ethnológiai Közleményekben jelentetett meg. 1890-től Hellebrandt Árpád az Egyetemes Philologiai Közlönyben rovatot biztosít a néprajzi könyvészetnek, s ez az anyag 1898-tól az Ethnographia lapjain is megjelenik egészen 1926ig. A múlt századi könyvészetről szólva, meghatározó jelentőségű Sándor István munkássága. Az általa készített - s egy sorozat részeként 1977-ben megjelent - retrospektív bibliográfia a Magyar Néprajztudomány Bibliográfiája 1850-1870 című hatalmas munka. Sándor István bibliográfiai munkásságáról a tanulmány későbbi részében még szó lesz, ezt a kötetet azonban a címben szereplő korszakhatárok miatt itt mutatom be. A történelmi viszonyokra való tekintettel az anyaggyűjtés nem szorítkozott a néprajztudománynak a korszakban megjelenő szakkiadványainak, könyveinek, tanulmányainak a regisztrálására. 67