Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Lisztes László: Ezer írás az Alföldről.

tált leírásával járuljon hozzá a bibliográfiához. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy az annotációk megformálásának alapelveiben egyetértsünk. Vagyis, hogy a leírásokhoz fűzött tájékoztató-magyarázó szövegeink ne legyenek túlságosan szűkszavúak, de ne csússzanak át a másik végletbe sem. 15 sorban maximáltuk egy-egy annotáció terjedelmét, és a következő szempontok érvényesítését kértük: Az annotáció jelölje meg, hogy a kézbevett mű mely tudományterület, ismeretág felől közelíti meg a tárgyát. Mi jellemző a módszerére? Fogalmazza meg a tárgyköreit, de ne próbálja ismertetni a tartalmát. Nagyobb földrajzi területet érintő műveknél lehetőleg nevezze meg az érintett helyeket. (Ha a helyek száma ötnél több, a részletezés elmaradhat.) Legyen világos a tárgyidő. Pár szóval jellemezze a könyv apparátusát: bibliográfiája, jegyzetei, illusztrációi, mutatói (mire terjednek ki, jól szolgálják-e a keresést?) stb. - (Bényei Miklós előző írásában az itt jelentkező problémákat ragyogóan bemutatta.) A szerkezetre vonatkozó első elgondolás is módosult ezen a konzultáción, és a megyék szerinti tagolódás helyébe az átfogó tematikus fejezetek kerültek. Minden megyei könyvtár részletes emlékeztetőt kapott a megbeszélésről. Ennek információi oly mértékben segítették a kollégákat munka közben, hogy több személyes találkozásra nem is volt szükségünk. A menet közben adódó kérdéseket telefonon vagy levélben el tudtuk intézni, viszonylag kis zökkenőkkel. Fontosnak tartottuk, hogy olyan lektort találjunk, aki nemcsak jó szaktudós, hanem hajlandó kiválogatni az Alföld egészére, résztájaira vonatkozó legfontosabb szakmonográfiákat is, és segít a bizonytalanságok eloszlatásában, a belső arányok kialakításában. Szerencsés módon találtunk ilyen lektort, neki is sokat köszönhetünk. Az „Ezer írás", - ahogy egymás között említeni szoktuk - szoros kapcsolatban van az Alföldkutatás intenzívebb folytatására irányuló törekvésekkel, az eddig felmutatható kutatási eredményeket reprezentálja. Fontosnak tartom, hogy e törekvések tudományos és társadalmi motivációit is felvázoljam Önöknek. Számomra külön megtiszteltetés, hogy az Alföldi Tudományos Intézet nevében, az intézmény társadalmi munkás szaktanácsadójaként mutathatom be. Több mint egy évszázada foglalkoztatja a legkülönbözőbb tudományágak kutatóit az a súlyos dilemma, hogy az ország egyes régióinak fejlődési trendjeit vizsgálva, az Alföld hátrányos helyzete szinte valamennyi területen kimutatható. A korábbi kutatások is rávilágítottak, hogy a gazdasági és társadalmi elmaradottság következményeként az ismétlődő válságok területi tünetei itt sokkal súlyosabbak, mint a többi régióban. A felismerések tehát nem új keletűek. Az 1990-es évekig azonban hiányoztak a felzárkóztatás politikai és intézményes keretei, nem épült ki szerves kapcsolat az államigazgatás különböző szervei és a régióban működő önkormányzatok között. Nem támaszkodtak eléggé az illetékesek a hosszú távú és komplex célok megfogalmazása közben a tudományos kutatásnak ezekre a problémákra specializálódott területein elért eredményeire. Nem volt olyan intézmény sem, amely az Alföld gazdasági-társadalmi folyamataira, településfejlesztésére irányuló kutatásokat magas színvonalon koordinálja, és kialakítása a kutatás és a gyakorlati felhasználás, illetve a kutatók és döntéshozók közötti folyamatos, viszonosságon és közös érdekeltségen alapuló információáramlást. Néhány év alatt jelentős előrelépés történt mind a döntéshozatalban, mind az intézményi keretek alakulásában. 1991-ben megszületett az Országgyűlésnek az Alföld egyes időszerű környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről szóló határozata. Ebben megjelölték az Alföld fejlesztésében illetékes szervezetekre és intézményekre váró, kiemelten fontos, és sürgősen elvégzendő feladatokat. Az Országgyűlés felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát a kutatások koordinálására, amelynek végrehajtásáról Kormányhatározattal intézkedtek. Az Akadémia 58