Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Bényei Miklós: A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái.

tekinthető, hogy az un. általános müvek a rendszer elején vannak. Az viszont már igencsak eltérő, hogy mit értenek az „általános" jelző alatt: pl. némelyek itt, mások elkülönítve hozzák a statisztikákat; van, ahol itt, máshol a földrajznál sorolják fel az útikönyveket. A továbbiakban vagy a marxista társadalomszemléletet adaptáló ún. alap és felépítmény konstrukciót követték (gazdaság - társadalom - politika - kultúra), vagy egy ettől alig különböző, de logikailag más, az általánostól a specifikus felé haladó szisztémát munkáltak ki (pl. természet - társadalom gazdaság - politika - közigazgatás - művelődés); a történeti irodalmat pedig vagy elől, vagy valahová beékelve, vagy a fejezetekben szétszórva helyezték el. Egy-egy kisebb téma, szűkebb tárgykör rendszerbeli helye is igen változatos; az olimpia évében stílszerű a sport példájával élni: ennek irodalma hol külön fejezetben (pl. Mór, Kaposvár, Debrecen), hol a társadalom (pl. Mohács - 1993), hol a művelődés (pl. Kőszeg, Szentgotthárd), hol az egészségügy (pl. Békéscsaba), hol - bármennyire hihetetlen, de így van - a művészetek (pl. Gyöngyös, Orosháza) részekéntjelenik meg, de van olyan jegyzék is, ahol egyáltalán nem szerepel címszóként, azaz tárgyi csoportként (pl. Vác). Okvetlenül megemlítendő, hogy néhány bibliográfus az adott hely sajátosságaiból indult ki és ezekhez igazította a szakrendszert (pl. Cegléd, Dunaújváros, Komló, Békéscsaba). Figyelemre méltó egyedi példa - bár nem eredeti módszer - Janó Ákos sárospataki bibliográfiája: ő a betűrendes regisztrációt ötvözi a szakmutatóval. Előbb alfabetikus sorrendben közli a tételeket - ezt „Betűrendes mutató"-nak nevezi -, mégpedig a néprajztudósok által kedvelt évszámkiemelő leírással (a szerző neve után a megjelenés éve áll, majd a mű többi adata). A második rész - a „Szakmutató" - tematikai és földrajzi bontásban utal a szerzői nevekre és a megjelenési évekre; itt az adatok ismétlődnek, akárcsak egy tárgyszóindexben. S ezzel el is érkeztünk a településtörténeti bibliográfiák lelkéhez - hogy Péter László találó kifejezését idézzem -, a több szempontú visszakeresést segítő mutatóhoz vagy mutatókhoz, mert jó néhány jegyzékben többes szám a helyénvaló. Az első kérdés persze az: közöltek-e mutatót vagy sem? S ha igen, akkor hányat és milyet? A rejtetten megjelent összeállítások csak elvétve - mindössze négyszer (Orosháza, Dunaújváros - az egész kötethez, Kiskunfélegyháza, Zalaegerszeg) - tartalmaznak valamilyen mutatót; valószínűleg a tanulmánykötetek kiadói, szerkesztői ezt már felesleges tehernek érezték. Ezzel szemben az önálló formában közzétett bibliográfiákban csaknem általános a mutató jelenléte, csupán a biharnagybajomiból, valamint a külső megrendelésre született kecskemétiből és szombathelyiből hiányzik. Egyaránt fellelhetők az egyedi és az összesített (vagy egyesített, összevont) mutatók. A feltárt információelemek jegyzékenként változnak - ez tükröződik a mellékelt táblázatban is. Leggyakoribb a személynév-, a földrajzi és a tárgyszómutató; a szerzők (közreműködők) és a tárgyalt személyek nevét vagy együtt, vagy különválasztva szerepeltetik. Az utóbbiak olykor a tárgymutatóban kaptak helyet, akárcsak a nagyritkán külön indexbe kivetített intézmény- (és testületi) nevek. A békéscsabai és a sarkadi jegyzék címmutatót is hoz. Van egy olyan bibliográfia is - az 1982-es fonyódi -, amelynek indexe túllép a leírásokban található adatokon: a cikkek szövegében említett személyneveket is felöleli. Egyszóval: a mutatók hozzájárulnak a város- és községtörténeti bibliográfiák használatának megkönnyítéséhez. A tárgymutatókkal kapcsolatban azonban megjegyzendő néhány negatívum: helyismereti-helytörténeti vonatkozásban sincs kimunkált, kiérlelt tárgyszórendszer; többször előfordult, hogy a testületi neveket nem egységesítették; bizonytalanok a belső utalások stb. Feltehetően a számítógépek gyorsabb ütemű elterjedése rákényszerít majd bennünket, hogy a helyismereti tárgyi indexeket is alaposabban tanulmányozzuk, például közelebbről megvizsgáljuk a tárgyszóalkotást, a tagolást, az utalózást stb. Noha az elején azt ígértem, hogy tartózkodni fogok a minősítésektől, talán nem vétek nagyot, ha az elhangzottak után annyit mégis megjegyzek: a szorgos, hozzáértő könyvtárosok, bibliog49