Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)
II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Bényei Miklós: A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái.
egy bevezető mondattal jellemzi, majd az annotációk többségében minősíti is, sőt itt-ott még faktográfiai információkat is hoz; vagyis a jegyzéket a recenzív bibliográfia irányába mozdította el. Jómagam a vámospércsi bibliográfiai tájékoztatót - mert ezt a címet adtam neki - az ún. bibliográfiai kalauz (franciásan: bibliographie raisonne) műfajában készítettem el. Ez egy szöveges ismertető az irodalomról és e szövegbe illeszkednek az egészen rövidített bibliográfiai leírások; szükség esetén némi értékelő, magyarázó megjegyzés is társul a tételhez vagy a tételek meghatározott csoportjához. Természetesen még ez sem az igazi kritikai-értékelő bibliográfia, amelyre - akárcsak a bibliográfiai esszére - az általam látott összeállítások között nincs példa. Szinte minden bibliográfust - akár beismeri, akár nem - komoly dilemma elé állít a készülő bibliográfia szerkezetének kialakítása. Nagyon jól tudjuk, hogy tökéletes szerkezet nincs, de adekvát, a feltárt információk jellegéhez és az összeállítás elsődleges céljához harmonikusan idomuló elrendezés igenis elképzelhető. Ennek kimunkálása nehéz feladat és nem is mindig sikerül kellően megoldani. A hazai településtörténeti bibliográfiákban a tételek csoportosítása rendkívül változatos képet mutat; vagyis az összeállítók kihasználták, hogy a különböző szempontok együttes alkalmazása számtalan kombinációt kínál. A mellékelt táblázat azt is tanúsítja, hogy a legkedveltebb elsődleges rendezőelv a tematikus vagy szakrendi tagolás (az összeállítások éppen kétharmadánál). Ennél problémát okoz a vegyes tárgyú művek besorolása; ezt rendszerint belső utalókkal (szakcsoportokra vagy tételszámokra) oldják meg (pl. Baja, Kiskunfélegyháza, Vác, Szolnok), de az is megtörtént, hogy a szóban forgó leírást több helyre is beosztották (pl. Debrecen). Hét bibliográfia készítői a dokumentumfajták - főleg a könyvek és a folyóiratcikkek, továbbá az újságközlemények - közötti különbségeket tartották a legfontosabbnak és ezeket különválasztva tárják elénk az anyagot; előfordul ez a megoldás másodlagos vagy harmadlagos felosztásként is (háromszor, illetve kétszer). Hat jegyzékben a szerzők és címek mechanikus betűrendje a domináns; mivel egyszerű és a kutatók is rokonszenveznek vele, alárendelt helyzetben még további húsz, illetve négy helyen szerepel, a periodikumok listája pedig egy kivétellel mindenütt alfabetikus. Mint a csoportosítás elsődleges szempontját hiába keressük a megjelenési időrendet; a második helyen már gyakrabban (tizenháromszor) találkozunk vele. Nincs tárgyszavas és - lévén egy-egy településről szó - földrajzi elrendezés. Miután számos szerkesztő történetinek nevezi bibliográfiáját, kissé meglepő, hogy a Kertész Gyula által is melegen ajánlott és valóban előnyös tárgyidő (azaz alapvetően a történeti korszakok) szerinti tagolás csupán egyszer, a vámospércsi tájékoztatóban jelenik meg szerkezeti alapelvként. Igaz, ez sem tiszta formában, mert az összefoglaló, több korszakot átfogó munkákat és a természeti viszonyokkal foglalkozó írásokat kénytelen voltam kiemelni és előre tenni. Másodlagos szerepben még további hat helyen felbukkan ez a módszer (Sarkad, Szeged, Mór, Körmend, Kőszeg, Hajdúszoboszló). Mivel a megjelenési idő a szinkronikus publikációknál egybeesik a tárgyidővel, a kronologikus elrendezés jelenléte így már - mégha a második helyen is - több mint 40 %-os. Külön feldolgozást kívánna a témarendek részletes elemzése. (Talán egyszer majd valaki megpróbálkozik vele; egészen bizonyos, hogy sok-sok tanulsággal szolgálna.) Ezúttal csak anynyit állapíthatunk meg, hogy a tematikus szerkezet kialakítása (a sorrend, a megnevezések, az egyes müvek besorolása stb.) szinte településenként és jegyzékenként más-más eredményt hozott. Csak a Vas és Somogy megyei várostörténeti bibliográfiák összeállítói törekedtek - a megyei könyvtár műhelyében - az egységesítésre. Technikailag két alapváltozat kristályosodott ki: korábban a tematikai csoportok mellérendelő elhelyezése volt szokásos (pl. Csongrád, Makó, Orosháza, Debrecen); az utóbbi két-két és fél évtizedben inkább a hierarchikus (fölé- és alárendelő) felosztás a divatos (pl. Sarkad, Kiskőrös, Celldömölk, Mór), néhol a decimális bontást is alkalmazták (pl. Biharnagybajom, Szolnok, Hajdúszoboszló). Tartalmilag csaknem szabálynak 48
