Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Bényei Miklós: A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái.

menyekkel egyidejűleg keletkezett, forrásjellegü szinkronikus közlemények leírásai együtt szerepelnek, hiszen az utóbbiak számottevő mértékben gazdagítják az összeállítás információtartalmát. A veszélyt abban látom, hogy kellő szelekció nélkül a könnyen elérhető szinkron anyag túlságosan felduzzad és az áttekinthetőség, a használhatóság gátjává válik, netán megakadályozza a közzétételt is. Érdemes lenne elgondolkozni azon is, hogy a diakron és a szinkron publikációk leírásait ne vegyítsük, hanem világosan különítsük el, akár egy fejezeten belül, akár a bibliográfia egészében, a történeti irodalom egyértelmű elhatárolásával. Most ugyanis zavaró, ha egy-egy „történetinek" nevezett fejezetben diakron és szinkron közlemények keverednek. Noha a sokszor emlegetett tartalmi teljesség megkövetelné, hogy egy helytörténeti vagy akár helyismereti bibliográfiában a kronológiai határok egyáltalán ne jelentkezzenek, a gyakorlatban ez az elvárás is sajátságos differenciálódással valósul meg. Az ún. tárgyidő vonatkozásában teljes az egyetértés: mindenki átfogó, a régmúlttól, az őskortól a jelenig terjedő áttekintésre törekedett. Korántsem ilyen egyöntetű a kép a megjelenési időt illetően: különböző megfontolásokból - kiadói akarat, időhiány, terjedelmi korlátok, az anyag feltártságának szintje, könnyebb elérhetőség stb. - ugyanis egyes időszakokat, elsősorban a második világháború utáni (vagy ahogy akkor mondtuk: a felszabadulás utáni) évtizedek (pl. Mór, Kaposvár) vagy az anyaggyűjtés lezárását megelőző tíz-húsz év (pl. Fonyód, Siófok, Kecskemét) irodalmát előnyben részesítették. A szinkronikus publikációk jelenlétével kapcsolatos fejtegetés alapján nyilvánvaló, hogy ez az eljárás az ún. tárgyidőnél is belső aránytalanságokat okozott. A város- és községtörténeti bibliográfiákban feltárt dokumentumok között hagyományosan a nyomtatott közlemények foglalják el a legnagyobb helyet. Gyakori - a vizsgált összeállítások 72,9 %-ában, azaz csaknem háromnegyedében találkozunk vele -, hogy a helyi és megyei közgyűjteményekben fellelhető kéziratos dolgozatokat, adatgyűjtéseket stb. is számbavették. Ugyanakkor a településre vonatkozó levéltári iratok fondjairól, állagairól (főként a megyei levéltár állományáról) csupán négy jegyzek tájékoztat (Cegléd, Orosháza, Biharnagybajom, Komló). Még kevesebb, mindössze három az audiovizuális dokumentumok valamilyen fajtáját rögzítő összeállítás: a szigetvári a városról készült festményekről és szobrokról, a dunaújvárosi a köztulajdonban lévő képzőművészeti alkotásokról, valamint a városról forgatott vagy ott játszódó játék- és dokumentumfilmekről ad felvilágosítást, a biharnagybajomi pedig a majdani monográfia előmunkálatának szánt fotókat sorolja fel. A nyomtatásban megjelent írásokra visszatérve állapítsuk meg - bár ebben aztán igazán nincs semmi meglepő -, hogy a bibliográfusok figyelme leginkább a könyvekre - néha ideszámítva a különlenyomatokat is (pl. Békéscsaba, Szigetvár) -, a folyóiratcikkekre és a gyűjteményes kötetekben (évkönyvekben, tanulmánygyűjteményekben, iskolai értesítőkben stb.) közzétett dolgozatokra, forráspublikációkra terjedt ki; az utóbbiakat általában analitikusan írták le. Természetcsen a tekintetben már jelentékeny különbségek vannak, hogy az ún. gyüjtőkötetcknek és a periodikumoknak milyen körét tárták fel. Néhány - szám szerint hat -jegyzék szerkesztői a kisnyomtatványok (műsorfüzetek, kiállításkatalógusok stb.) egy részét is regisztrálták (Pécs, Szolnok, Baja, Biharnagybajom, Bakonszeg, Hajdúszoboszló). Bár a mellékelt kimutatás külön nem jelzi, az összeállítók igyekeztek a helyi (olykor a megyei és a tájat, környéket ábrázoló) térképek felkutatására is. Meglehetősen ritka az adott településen kiadott, de helyi információkat nem tartalmazó könyvek leírása (Dunaújváros, Debrecen); a helyi sajtótermékeket viszont az elemzett bibliográfiák több mint 40 %-a felsorolja. A helyi szerzők nem lokális taralmú művei közül főként a szépirodalmi alkotásokat említik (pl. Orosháza, Szentgotthárd, Kiskunfélegyháza). Eléggé általános (60 % körüli) az újságcikkek felvétele; némely esetben a tételek nagyobbik hányada ezekből tevődik ki. Néhány bibliográfia a könyvek recenzióit is közli (pl. Savaria-Szombathely, Pécs, Makó, Siófok). Volt, ahol csak a 46.