Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Bényei Miklós: A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái.

helyi (a településen kiadott) lapok közleményeit dolgozták fel (pl. Cegléd), máshol - többnyire - a megyei újságok írásait is, gyakran az ún. országos (fővárosi) heti- és napilapok publikációt is; de arra is van példa (Csongrád), hogy csak az utóbbiakat repertorizálták. Ugyanakkor nem mindig rendszeres a feltárás: már szó esett egyes időszakok mellőzéséről, és roppant változatos, nemegyszer esetleges a válogatás. Érdekes szempontot alkalmazott Janó Ákos a sárospataki bibliográfiában: csak a szerzői névvel megjelent újságcikkeket vette fel, arra hivatkozva, hogy a név hitelesíti a tartalmat. Mivel az újságközlemények gyakorta hézagpótló szerepet töltenek be - még a szorosan vett történeti irodalomban is - és ennek következtében lényegcsen emelik a bibliográfiák információértékét, ugyanakkor a szelekció változatlanul sok bizonytalansággal terhelt, azaz továbbra sem kiforrottak a válogatás elvei, (Indokolt lenne újra behatóbban foglalkozni a helyismereti bibliográfia ezen fontos kérdésével, akár újabb tanácskozás keretében is.) A tapasztalt helytörténeti kutatók és helyismereti könyvtárosok előtt jól ismert tény, hogy az adott településre vonatkozó információk csak részben találhatók meg a kifejezetten helyismereti, tehát az adott faluról vagy városról szóló müvekben; az adatok egy - olykor nagyobbik - része a megyéről vagy a tájegységről írt, illetve az ún. országos érdekű, tartalmú dokumentumokban (leginkább könyvekben, periodikumokban) rejtőzik. Az igényesebb településtörténeti bibliográfiák készítői a megyei és tájtörténcti anyagot átnézték, némelyikük jórészt erre támaszkodott (pl. Bakonszeg). Nem ilyen kedvező a helyzet az ún. országos kiadványok feltárásával, pedig ezek az egyes településekről nagyon sokszor olyan primer információkat őriznek, amelyek sehol máshol nem lelhetők fel. (Közbevetőleg jegyzem meg: az „úgynevezett" megszorítást azért használom, mert felfogásom szerint az országos, megyei és lokális/helyi jelzők csak viszonylagosak, tulajdonképpen megközelítési, szemléleti irányt jelölnek; ennek bővebb kifejtésére azonban most nincs mód, korábban ezt már többször és többen is megtettük). Jó néhány bibliográfus (pl. Baja, Cegléd, Celldömölk, Kőszeg, Szentgotthárd, Vámospércs) tudatosan törekedett a különféle országos dokumentumok - történeti és természetföldrajzi összeállítások, ún. országismertetők, éghajlati és néprajzi atlaszok, igazgatástörténeti lexikon, helységnévtárak, címtárak, könyvtári minervák, útikönyvek, statisztikai adattárak, műemlékkataszterek, képes albumok stb. - kézbevételére és a vonatkozó oldalak feltüntetésére. Mások viszont megelégedtek az egyéb bibliográfiákban közölt tételek átvételével (pl. Dunaújváros), vagy csak a monografikus müveket sorolták fel (pl. Mór). Megint mások erőteljesen szelektáltak és alig hoznak ún. országos anyagot (pl. Kiskunhalas, Gyöngyös, Fehérgyarmat). Az 1975-ös tatabányai jegyzékből teljesen kimaradt ez a csoport. Nemegyszer hiányzik a következetesség: pl. a hivatalos népszámlálásokról közzétett községsoros táblázatok némelyikét felvették, a többit nem. Hasonlóan esetleges más községsoros statisztikai gyűjtemények (pl. a mezőgazdaságiak) jelenléte. Mindez arra figyelmeztet, hogy mégiscsak ébren kellene tartani az országos helytörténeti bibliográfiai kalauznak a hetvenes évek elején felvetett és a tavalyelőtti váci találkozón felelevenített ötletét. Elhagyván most már az anyaggyűjtés bonyolult témakörét, a következő kérdés, amit szemügyre veszek, így hangzik: milyen legyen a feltárás szintje? Noha választási lehetőség bőven van, a településtörténeti bibliográfiák túlnyomó többsége, mintegy 87 %-a - miként az a második mellékleten látható - regisztratív. Árnyalja ezt a képet, hogy az összeállítók rendszerint tájékoztató jellegű kiegészítéseket (személy- és földrajzi nevek, életrajzi adatok, pár szavas magyarázatok stb.) fűztek a bibliográfiai leírásokhoz; az 1948-ban napvilágot látott szombathelyi jegyzékben néha még idézetek is olvashatók. Néhol részletesebb, értékelő annotációk, megjegyzések segítik az eligazodást (pl. Zalaegerszeg, Csongrád, Fonyód, Szeged). Héthy Zoltán a bakonszegi összeállításban megpróbálkozott egy másfajta, nálunk kevésbé kedvelt közlési móddal: a tematikai fejezeteken és alfejezeteken belül a műveket típusonként vagy külön-külön egy47