Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Bényei Miklós: A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái.

kell terjednie. A tematikai-tárgyi komplexitás elvárásának mindegyik most vizsgált összeállítás eleget tesz, vagyis a helyi történeti irodalom mellett a természeti viszonyokkal és egy-két kivétellel a település jelen életével foglalkozó műveket is regisztrálja. A bibliográfiák többsége felvilágosítást nyújt az adott helyen élt, ahhoz kötődő jeles személyiségekről: pl. a bakonszegi Bessenyei Györgyről, a szigetvári Zrínyi Miklósról; a szarvasinak pontosan egyharmada Tessedik Sámuellel kapcsolatos tétel. Jó néhány jegyzék a településről szóló vagy ott játszódó szépirodalmi alkotásokat is számbaveszi: pl. Csongrád, Mohács, Orosháza, Makó, Hajdúszoboszló; a dunaújvárosiban az írásbeli közlemények tételeinek fele szépirodalmi mű. A tartalmi komplexitás az egyes bibliográfiákban eltérő módon és eltérő belső arányokkal valósult meg. Ez mindenekelőtt a települések közötti különbségekkel magyarázható: magától értetődő, hogy például Komlón a szénbányászat, Mohácson az 1526-os csata, Sárospatakon a református kollégium került előtérbe. A feltárt források bizonyos fajtáinak preferálása vagy éppen elhagyása szintén előidézhetett arányeltolódásokat. Olykor-olykor a politikai-ideológiai megfontolások hatása is észlelhető: pl. feltűnő, hogy a hatvanas-hetvenes években mennyire erőltették a munkás- és parasztmozgalmak irodalmának felvételét, ugyanakkor alig-alig közöltek valamit az egyházakról, a vallási életről. Azt hiszem, teljesen érthető az a pozitív előjelű elfogultság, amellyel a könyvtáros-bibliográfusok viseltettek a könyvtárügy, az olvasási kultúra és a rokonterületek - főleg a könyv- és lapkiadás - irányában. A tematikai totalitásból adódóan a szerkesztők számára szemmel láthatóan gondot okozott az összeállítás megnevezése, a cím megfogalmazása. Szinte azonos számban találkozunk a „helytörténeti" (vagy „történeti") és a „helyismereti", ritkábban a „néprajzi" és egyszer-egyszer a „honismereti" jelzővel; mások viszont megkerülték a jelleg meghatározását (pl. Baja irodalma, Debreceni bibliográfia, Száz írás Szegedről, Mór bibliográfiája). A bizonytalanság és óvatosság csak látszólagos vagy túlzott, ugyanis a helytörténeti, helyismereti és a történeti-néprajzi bibliográfiák tényleges tartalma között alig-alig van eltérés. Az egybeesés vagy átfedés egy közismert paradoxonra vezethető vissza: jelesen arra, hogy a jelenben zajló események, folyamatok írásbeli (vagy másfajta) rögzítése azonnal történelmi dokumentummá, a múltra vonatkozó információk hordozójává válik. Az elemzett összeállítások túlnyomó többsége a történeti irodalmat és az egyidejűleg keletkezett, forrásjellegű írásokat egyaránt regisztrálja, s mivel a helytörténet amúgy is összetett diszciplína, azaz magában foglalja a társadalmi mozgás valamennyi területének - gazdaság, politika, kultúra, vallás, népélet stb. - kutatását és szükségszerűen foglalkozik a társadalmi élet természeti feltételeivel, a természeti környezet történelmi változásaival is, a helytörténet és a helyismeret fogalmi kategóriája közötti válaszvonal az információtartalmat tekintve elmosódik. A történeti és a néprajzi anyag megkülönböztetése sem egyszerű, hiszen a néprajzi jelenségek is történetiségükben léteznek, ma már többnyire históriai - valljuk be, gyakran mesterségesen fenntartott - emlékek. Mindezeket figyelembe véve ismétlem: a településtörténeti bibliográfiák címében, alcímében vagy bevezetőjében olvasható jelzőnek csak annyiban van jelentősége, hogy rámutat: a szerző vagy a kiadó melyik megközelítési szempontot, melyik vizsgálódási irányt akarta előnyben részesíteni. Kivételt képez az az egy-két munka (pl. Vámospércs, Zalaegerszeg), amely elsősorban a történeti irodalom, vagyis a hely múltjáról megjelent feldolgozások és forrásközlemények feltárására vállalkozik. De még ezekben is előfordul, hogy egykorú forrásokat (pl. statisztikai adattárakat, gazdaságföldrajzi összefoglalásokat) is hoznak, továbbá kitérnek a természeti környezetet bemutató írásokra. Sokkal problematikusabbnak érzem ennél a történeti és a jelenkori, pontosabban - műszavakkal - a diakronikus és a szinkronikus anyag bibliográfiai kezelését. Nem az a baj, hogy a korábban megtörtént, lezajlott eseményekről, folyamatokról beszámoló diakron publikációk és az ese45