Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Bényei Miklós: A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái.

múltjának irodalmát is regisztrálják (pl. Kecskemét, Szentgotthárd, Gyöngyös). A másik verzióban fordított a helyzet: a jelenben már nem, de valamikor a településhez tartozó terület, falu dokumentumanyagát is feltárják (pl. a debreceni bibliográfiában a Hortobágyét). Más irányú tágítás, amikor nemcsak az adott településre, hanem a közvetlen környékére, vonzáskörzetére vonatkozó müveket is számbáveszik (pl. Celldömölk, Aggtelek, Orosháza). Néha még ennél is tágabban húzzák meg a kört: pl. a siófoki bibliográfia a dél-balatoni községekről, a hajdúszoboszlói az egykori Hajdúkerületről is tájékoztat. Egészen más természetű gond, hogy jó néhány település jogállása változott: volt falu és város (vagy fordítva), volt járás- netán megyeszékhely, esetleg országos szerepet is kapott (pl. Debrecen, Sárospatak). Ezen túlmenően is lényeges eltérések lehettek, lehetnek az egyes magyarországi városok, községek között: másfajta anyaggal kell birkózni egy ipari vagy egy jellegzetesen mezőgazdasági település, vagy egy iskolaváros bibliográfusának. Az anyaggyűjtés dilemmái közül elsőként a teljesség és a válogatás problémája emelendő ki. Bárhogyan alakul is a gyűjtőkör, nyilvánvaló, hogy egyetlen településtörténeti bibliográfia sem képes az abszolút, formális teljességet megvalósítani, egyrészt terjedelmi okok, másrészt - és még inkább - a lokális információk rendkívül nagy szóródása miatt. Még a hangsúlyozottan teljességre törekvő jegyzékek összeállítói (pl. Cegléd, Sárospatak) is kénytelenek elismerni az elkerülhetetlen hiányokat, a szelekció szükségességét. A bibliográfusok túlnyomó többsége pedig a realitásokból kiindulva megelégedett a válogató jelleggel, más szavakkal: a relatív teljességgel. Ez utóbbi alapvetően két módon érhető el: vagy a tartalmi teljesség megközelítésére vállalkoznak, vagy a kiválasztott dokumentumfajták, esetleg műfajok (pl. helyi periodikumok, történeti munkák) teljességre törekvő feltárásával próbálkoznak. Az ajánló jegyzékek pedig szükségszerűen erősen válogatott címanyagot hoznak. E téren szembeötlő különbségek érzékelhetők a kis és nagy települések lehetőségei között. A nagyobb városok - pl. Békéscsaba, Debrecen, Kecskemét - bibliográfusai igen sok adatot gyűjthetnek össze, viszonylag csekély utánajárással, de ebből a nagy mennyiségből mindenképpen válogatniuk kell. Egy-egy kisebb község esetében közelebb lehetne jutni a teljességhez, de a rájuk vonatkozó anyag rendszerint kevés vagy nehezebben elérhető; pl. a roppant időigény miatt az összeállítók általában lemondanak az országos vagy akár a megyei lapok ilyen szempontú átfésüléséről, nemegyszer megelégszenek egy-egy időszak vagy egy-egy laptípus és - ha van egyáltalán - a helyi periodikumok feldolgozásával. A szelekcióról szólva indokolt jelezni egy sajátságos buktatót, amelyet bizony nem mindenkinek sikerült elkerülni. Nevezetesen: számos bibliográfia címében, alcímében - vagy ha ott nem, a bevezetőjében - szerepel a „válogatott" jelző. Igen ám, de nem mindegy ennek az értelmezése. Mert e jelzőnek csak akkor van igazán létjogosultsága, ha a válogatás az elérhető egészből, azaz a számbajöhető vagy körültekintően, pontosan kijelölt források gondos átnézésével történt; mint például Celldömölk, Körmend, Kőszeg, Szentgotthárd, Kaposvár, Kiskőrös, Szeged, Aggtelek, Hajdúszoboszló, Vámospércs bibliográfiáinál. Ha viszont az összeállító csak a források egy részéből merített - olykor esetlegesen -, akkor célszerűbb lenne más jelzőt használni, vagy a bevezetőben őszintén megírni ezt a tényt. Mivel a bibliográfiák jelentékeny hányada nem közöl forrásjegyzéket, illetve a tájékoztató szövegből sem derül ki, honnan vették az információkat, a tartalmi vagy relatív teljesség megítélése, más vonatkozásban a válogatás minőségének mérlegelése igencsak nehéz. Különösen nem alkalmas erre a tételszám, hiszen a külső szemlélő nem tudhatja, hogy hány adat maradt ki. A város- és községtörténeti címjegyzékkel szemben követelményként fogalmazódik meg a tankönyvi direkció: a helyismereti bibliográfiának - még akkor is, ha elsődlegesen a történeti publikációk feltárására vállalkozik - a számbaveendő dokumentumok teljes tartalmi körére ki 44