Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - Bényei Miklós: A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái.

szeállítást az MTA Szociológiai Kutató Intézete tett közzé (Kecskemét, Szombathely). A bibliográfusok között is többségben vannak a könyvtárosok, bár eleinte inkább a néprajzosok és muzeológusok (pl. Katona Imre, Dankó Imre, Nagy Dezső) jeleskedtek. Az utóbbiak némelyike (pl. Janó Ákos, Kacska Zoltán) és egy-két levéltáros (pl. Gyimesi Endre) még néhány éve is kísérletező kedvvel fogott munkához. A településtörténeti bibliográfiák előszavaiból vagy útbaigazító, a használatot megkönnyítő bevezetőkből értesülünk az egyes jegyzékek céljáról. Akár tudományos igényű, akár kifejezetten ajánló jellegű Összeállításról legyen szó, mindegyiknél kitapintható valamiféle elvontabb, áttételesebb - nevezzük így: általános - célkitűzés, némelyiknél pedig egy (vagy két) határozottabb, egyértelműen körülhatárolt - konkrét - cél. Az ún. általános célkitűzések között leggyakrabban a múlt kutatásának segítése, a jelen bemutatása, a spontán érdeklődők igényeinek kielégítése, a helyi személyiségek szellemi örökségének ápolása és - szinte tértől-időtől függetlenül - a lokálpatriotizmus, tágabban - ezen keresztül - a hazaszeretet elmélyítésének indítéka olvasható; újabban fel-felbukkan az a szándék is, hogy a bibliográfia mutassa fel a város értékeit, az ország fejlődéséhez való hozzájárulását. Még mindig eléggé általánosak, de azért pontosabb irányt jelölnek az olyan feladat-meghatározások, mint az iskolai oktató-nevelő munka vagy a közművelődés előmozdítása, a honismereti mozgalom támogatása, az idegenforgalom fellendítése, az önkormányzati döntések előkészítése vagy a könyvtári tájékoztatás. Mindezek a szándékok a gyakorlati megvalósítás és a mindennapi használat során eltérő módon és mértékben jutnak érvényre. Egy azonban a tapasztalatok szerint csaknem teljes bizonyossággal állítható: azok a bibliográfiák, amelyeket eleve a tudományos kutatás - a helytörténet, a néprajz és egyéb regionális vizsgálódások - számára és tudományos megalapozottsággal - ha szabad így mondani: a Kertész-féle ajánlások és követelmények szerint - készültek, a többi funkciót is magasabb hatásfokkal teljesítik. Az összeállítások konkrét feladatai közül három rajzolódik ki markánsan (ezek egymásba is kapcsolódhatnak): Az egyik: a településtörténeti monográfia előmunkálata (pl. Sárospatak, Cegléd, Bihamagybajom); a másik: a kiadott településtörténeti összefoglalás vagy olvasókönyv függeléke (pl. Siófok, Zalaegerszeg, Dunaújváros, Tatabánya - 1977); a harmadik valamilyen helytörténeti évfordulót köszönt (pl. Mohács, Kaposvár, Gyöngyös, Békéscsaba). S éppen itt, a harmadik cél kapcsán indokolt egy valós dilemmára utalni. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy valaha, nem is olyan régen viszolyogva, olykor háborogva fogadtuk a direkt évfordulós bibliográfiákat. Ma már- kissé nagyzoló kifejezéssel: történelmi távlatból - árnyaltabban ítélhetjük meg ezt a jelenséget is. Be kellett, be kell látnunk, hogy egy-egy évforduló olyan politikai, ideológiai, erkölcsi stb. ösztönzést jelent, amely a fenntartó, finanszírozó szervet soron kívüli anyagi áldozatra serkentheti. Valljuk meg: sok-sok értékes bibliográfia az évfordulós indíték nélkül nem jött, nem jöhetett volna létre. Számos példa - Debrecen, Fonyód, Kiskőrös, Nagyatád, Szentgotthárd stb. - bizonyítja azt is, hogy az évforduló és a tudományos igény, színvonal a bibliográfia-készítés gyakorlatában összeegyeztethető. Az ún. alkalmi, igénytelen munkácskák pedig azóta kihullottak az idő rostáján és így lesz ez ezután is. Egy-egy helytörténeti bibliográfia tervezésekor komoly dilemma, néha igen bonyolult feladat az adott település földrajzi körülhatárolása. A történelem folyamán ugyanis a településszerkezet sokat változott, olykor még a közelmúltban is. (S nyilván változik a közelebbi és távolabbi jövőben is.) Olykor még a természeti környezet is módosul (pl. a folyók szabályozásával, erőművek építésével). A magyar bibliográfusok igyekeztek érvényesíteni a történetiség szempontját; az ellenkezője csak ritkán, egy-egy szerényebb, kisebb ajánló jegyzéknél fordult elő. Két jellegzetes megoldással találkozhatunk. Az egyik esetben az összeállítás időpontjában fennálló közigazgatási határokat veszik figyelembe és a városhoz csatolt, korábban különálló települések 43