Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

IV. MŰVELŐDÉS- ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK. - Fűrészné Molnár Anikó: Komárom-Esztergom megye iskoláinak történeti dokumentumai, tárgyi emlékei a Tatabányai Történeti és Ipartörténeti Múzeum Iskolamúzeumában.

FURESZNE MOLNÁR ANIKÓ KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE ISKOLÁINAK TÖRTÉNETI DOKUMENTUMAI, TÁRGYI EMLÉKEI A TATABÁNYAI TÖRTÉNETI ÉS IPARTÖRTÉNETI MÚZEUM ISKÖLAMÚZEUMÁBAN (1000 ÉVES ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI A MAGYAR ISKOLA) Ez évben 1000 esztendős a magyar iskola. A honfoglalás millecentenáriuma mellett, 1996ban, ezt is ünnepeljük. A honfoglalással hazánk földjét nyerték el őseink, az iskoláztatással az európai kultúrát. Szinte felmérhetetlen távolságot jelent 1000 esztendő. Ez az igazán jeles évforduló arra késztet minden oktatási intézményt és közgyűjteményt, hogy számba vegye lehetőségeit, s a maga módján hozzájáruljon az iskolák emlékeinek méltó megőrzéséhez, bemutatásához, közkinccsé tételéhez. A Tatabányai Történeti és Ipartörténeti Múzeum is igyekszik az ünnephez kapcsolódni és emléket állítani a magyar, s ezen belül a helyi iskoláknak. A Tatabányai Történeti és Ipartörténeti Múzeum bár nem tartozik a jelentős hagyományokkal, régi gazdag gyűjteményekkel rendelkező múzeumok közé, a dinamikus fejlődés eredményeképpen mégis sok olyan érdekességet tartogat a látogatóknak, amit máshol nem találnak meg. Ilyen az iskolatörténeti gyűjtemény is, amely kezdetben a helytörténeti gyűjteményen belül alakult ki, de az évek során külön, önálló gyűjteményegységgé vált. Még az 1970-es évek elején, a megyei új- és legújabb kori múzeumi osztály létrehozásával párhuzamosan, de más keretek között, a Pedagógusok Szakszervezete helyi csoportján belül indult meg a korszak oktatástörténeti dokumentumainak gyűjtése. A munkát történelmi körülmények, technikai akadályok egyaránt nehezítették, hiszen a trianoni döntés után a volt Komárom és Esztergom vármegyék oktatástörténeti iratanyaga nagyrészt Csehszlovákiához került, a két világháborút túlélt bútoranyag pedig az iskolák összevonásával, a körzetesítésekkel semmisült meg. Néhány aktív, nyugdíjas pedagógus hivatásszeretetének és gyűjtőszenvedélyének, valamint Moharos Józsefné megyei titkár szervezőmunkájának volt köszönhető, hogy régi tankönyvek, módszertani kiadványok, személyi hagyatékanyagok, iskolatörténeti iratanyagok stb. szép számmal kerültek be a szakszervezethez. Az ott összegyűlt anyagot 1979 áprilisában kapta meg múzeumunk, először letéti anyagként, majd 1984-től véglegesen. Ez az anyag alapozta meg a Tatabányai Történeti és Ipartörténeti Múzeum iskolatörténeti gyűjteményét, s a további szervezett gyűjtőmunka eredményeként lett ebből a törzsgyűjteményből az évek során - külföldi katalógusokban is jegyzett - gyűjtemény és múzeum. Gyűjtőmunkánk célja, hogy az iskolai élet valamennyi tényezőjének, személyi és tárgyi feltételének múltját, történeti változását érzékeltetni tudjuk. Ezért olyan gyűjteményegyüttes létrehozására törekedtünk, amely lehetővé teszi a hazai, ezen belül a helyi oktatás és nevelés történeti bemutatását. Minél teljesebben és érdekesebben szeretnénk felidézni a hajdani és a közelmúlt iskoláinak életét, belső légkörét, az egykori diákok és tanítók mindennapjait. Elsősorban az iskolák felszerelésének, a tanításnak és a tanulásnak, a pedagógusok és a diákok életmódjának gyakran már csak nehezen fellelhető - tárgyi és írásos emlékeit igyekeztünk megmenteni. A szemléltető és oktatási segédeszközök között a fizika, a kémia, a matematika, az írás-olvasás, a természetrajz és a történelem tantárgyak demonstrációs eszközeiből van a legtöbb. A fizika - régen természettannak nevezett - tantárgy időtálló, szép kísérleti eszközei is érzékel119