Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Askerz Éva: Műgyűjtés és műpártolás A XIX. század végi Sopronban, a Storno és Zettl-Langer gyűjtemény helytörténeti és művelődéstörténeti jelentősége

ASKERZ ÉVA MŰGYŰJTÉS ÉS MŰPÁRTOLÁS A XIX. SZÁZAD VÉGI SOPRONBAN, A STRONO ÉS ZETTL-LANGER GYŰJTEMÉNY HELYTÖRTÉNETI ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE A XIX. század második fele Európa-szerte a régiségek, történeti emlékek, dokumentumok gyűjtésének ideje. Egyre szaporodik az úgynevezett „Heimat-múzeumok", azaz helytörténeti gyűjtemények száma is az országok történeti emlékeit gyűjtő nemzeti múzeumok mellett. Ezek a - jobb szó híján - helytörténeti vagy városi múzeumok a régiók és városok történeti dokumentumait, iparos termékeit, ott feltalálható képzőművészeti alkotásokat egyaránt gyűjtötték. Sopronban 1867-ben alakult az első múzeum, s ez éppen azt a tarka képet mutatta, mint a hasonló gyűjtemények: régészeti tárgyak, fontos várostörténeti iratok épp úgy helyet kaptak benne, mint régi fegyverek, céhes, iparos emlékek, bútorok, viseletek és képzőművészeti alkotások. Ez a - mai múzeumi szemmel nézve - meglehetősen vegyes anyag tálalásában, bemutatásában is más volt, mint azt a mai múzeumokban megszoktuk. Abban a néhány szobában, melyben a régiségeket, dokumentumokat bemutatták, nagy volt a zsúfoltság, nem választották szét szigorúan anyagok szerint, vagy szigorú időrend szerint a javarészt polgári adakozásból összegyűjtött műtárgyakat, emlékanyagokat. A régiségek gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozó szakemberek, a múzeumőrök jószerint a XIX. század végén kezdenek szakosodni, a régészet és művészettörténet tudós szakemberei amatőr régészekből, rajztanárokból, a történelem iránt érdeklődő tanárokból akkoriban kezdtek szakemberekké válni. A közgyűjtemények megteremtésével együtt járt a magángyűjtemények megteremtődése is. Lelkes amatőrök, lokálpatrióták elkezdték, mint a múzeumok a régiségek, érdekességek gyűjtését, régi tárgyak, képek, szobrok felhasználását lakásuk díszítésére, és a régiségek megbecsülésére törekedve. így volt ez Sopronban is, ahol több, azóta a városból elkerült gyűjteményről tudunk, de ahol szerencsére eredeti helyén és eredeti formájában a máig megőrzött Storno, és Zettl-Langer gyűjteményt ma is láthatjuk. A két gyűjtemény számos olyan tárgyat, műtárgyat, iratot, könyvet őrzött meg számunkra, amelynek helytörténeti jelentősége van, de ezen túl különös értékük abban áll, hogy alig érintetlen mivoltukban őrizték meg azt a múltszázadi állapotot, amely nemcsak a magán, de a közgyűjteményekre is jellemző volt. A műtárgyakkal telerakott lakások egyszerre mutatják a XIX. század végének lakberendezési szokásait, egyfajta polgári élet színterét, és az első helytörténeti múzeumok kiállítási metódusát. Olyan egyenes képi információt közölnek, konzerválnak, amely a múzeumokban a muzeologia fejlődése révén nem őrződött meg. 31