Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Askerz Éva: Műgyűjtés és műpártolás A XIX. század végi Sopronban, a Storno és Zettl-Langer gyűjtemény helytörténeti és művelődéstörténeti jelentősége

A Storno gyűjteményről A mai Storno gyűjtemény látható része az egykori Storno család lakásául szolgáló szobasor a ház II. emeletén van. Maga a gyűjtemény ennél nagyobb kiterjedésű, hiszen hozzátartozik a Storno műterem a Bécsi utcában, ahol régészeti és fegyvergyűjteményüket, könyv- és tervtárukat tartották, valamint a ház egyéb szobáinak tárgyai, a családtagok rajzai, festményei, ezen kívül gyűjtött és személyes levéltári anyagaik. A Storno család Sopronban megtelepedő tagja id. Storno Ferenc volt (1821-1906), aki 1845-ben érkezett Sopronba kéményseprő segédként, s ittragadva lett később szorgalma és tehetsége, valamint megrendelői segítségével festővé, építészeti restaurátorrá. Ő is egyik példája annak a XIX. század második felében gyakori felemelkedésnek, amelylyel tanulatlan, amatőr emberek szorgalommal és tehetséggel szakemberekké váltak. Storno, festő szeretett volna lenni, e helyett a kor igényei az építészeti restaurálás felé vezették útját, s ez az életpálya kínálta számára a műgyűjtést is, a régiségek iránti vonzalom foglalkozása révén vált műgyűjtő magatartássá. Kezdetben gyűjtése nem is volt másnak mondható, mint egzisztencia teremtésnek. A régiségek iránti vonzalmát, magát a gyűjtést az 1850-es években a bécsi festőművész Friedrich Amerling jóvoltából kezdte tudatosan művelni. Az ünnepelt bécsi festő, aki számos megrendelést szerzett számára Bécsben, s aki révén az akkori Bécs legsikeresebb építészeivel és műpártolóival ismertette meg Stornót, maga is gyűjtő volt. Az ő Gumpendorfer utcai házában található gyűjtemény inspirálta Stornót arra, hogy maga is tudatosan gyűjteni kezdjen. Amerling gyűjteménye mind kiterjedésében, mind elrendezésében a legfontosabb példa volt Storno számára. Korának jellegzetes gyűjteménye volt ez, ahol a képek, szobrok, szőnyegek mellett kéziratok, fémből, kőből, fából, bronzból készült tárgyak, érdekes és értékes holmik és dokumentumok együtt voltak láthatóak. Később, a 60-as években, magyarországi kapcsolatai is inspirálták tevékenységét. Kapcsolata Ipolyi Arnolddal és Rómer Flórissal azt jelentette, hogy általuk bekapcsolódott a magyarországi művészeti emlékek felmérésébe, előbb a Muraközben, majd Erdélyben végzett felméréseket a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából. Ezekből a munkákból következtek első megbízásai, melyek kezdetben középkori freskók feltárására és javítására vonatkoztak, később pedig már építészeti emlékek restaurálására is. E megbízások és személyes kapcsolatok erősítették meg id. Storno Ferenc régiségek iránti vonzalmát és műgyűjtő tevékenységét. Ezt a tevékenységét festő fia, ifj. Storno Ferenc (1851-1938) folytatta később, a század végének divatja szerint amatőr régészként, de műkereskedésből vásárolva is, ő gyarapította leginkább a család műtárgyait. Amikor a család 1875-ben beköltözött a Fő téri házba, lakásukat számos műtárggyal és természetesen saját alkotásaikkal tudták berendezni. A belső terek kialakítását, ablakok, ajtók, mennyezetek beépítésével a kor historizáló ízlése szerint végezték el, és aszerint festették ki. Műtárgyaikat ugyancsak ezen ízlés szerint rendezték el a falakon, a termekben. Ebben jó szolgálatot jelentett számukra, hogy ismertekémerling bécsi gyűjteményét, valamint Jacob von Falke és Georg Hirth publikációit, amelyek megismertették a kor polgáraival a régi német 3,2