Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Zombori István: A múzeum szerepe a helytörténeti kutatás összehangolásában

tetett különböző kéziratos térképanyag rendszerint már inkább a múzeumok, illetve könyvtárak kézirattárában, esetleg külön térképgyűjteményében található. Külön jelentősége van a város egyes részeiről készült ingatlantérképeknek és összeírásoknak, amelyek rendszerint szöveges összeírásanyag kíséretében maradtak fenn, továbbá azoknak a térképeknek, amelyek valamilyen speciális megrendelésre készültek: pl. a villamos- és telefonvezeték, a városban található villamos, autóbusz, (korábban omnibusz) hálózatról, a városban található postafiókokról, a közműhálózatról stb. A legfontosabb feladat itt is az, hogy a három helyen őrzött kéziratos, egyedi térképeket, illetve az idők folyamán készült valamennyi kiadott térképről készüljön kataszter, akár kézirat gyanánt használt feldolgozás, amelyet a kutatók és a szakemberek használhatnak, és ezek alapján az egyedi példányokat a három közgyűjtemény bármelyikéből kézbe lehet venni. A temetők kapcsán került említésre az I. és II. világháború. A közgyűjtemények igen sok anyagot őriznek e két nagy sorsforduló kapcsán, gondolunk elsősorban az I. világháborús katonai, harctéri naplókra, a frontról küldött képeslapok és tábori levelezőlapok ezreire, az ennek kapcsán készült fényképekre. Hasonlóképpen, bár nemzetközileg elismert adatok szerint jóval kisebb mennyiségben, ugyanez mondható el a II. világháborúról is. Ezek összegyűjtése, akár külön gyűjteményként való feldolgozása és kezelése, a három közgyűjtemény számára igen fontos feladat. Hisz ezek az anyagok a véletlen szeszélye folytán teljesen esetleges módon kerültek akár levéltárba, könyvtárba vagy múzeumba, azonban a téma jellegéből következően mindenképpen külön kezelendők és számontartandók. Rá kell mutatni arra is, hogy 1944-45-46 folyamán központi rendelkezés alapján különböző kimutatások készültek, amelyek az adott város területén és határában elesett II. világháborús katonai személyek neveit tünteti föl. Ezek öszszegyűjtése és közzététele, illetve ennek kapcsán az ott található katonai sírok gondozása és ápolása - úgy gondolom - minden városnak kötelessége. Figyelembe véve napjaink megváltozott politikai viszonyait, végképp nem érdemes különbséget tenni, hogy német, szovjet, bolgár, román vagy éppen amerikai katonai síremlékről van szó. A fényképek kapcsán egyszer már szó esett, most az I. és II. világháború kapcsán ismét vissza kell térni rá, hogy külön figyelmet igényel az 1956-os időszakra vonatkozó anyagok összegyűjtése, hisz nemcsak fényképek, helyi röplapok és sajtótermékek készültek, hanem az ott résztvevő személyek - amennyiben még élnek -, olyan visszaemlékezések, adatok birtokában lehetnek, amelyek az előbb említett - sajnos, meglehetősen szűkös - dokumentumanyagot kiegészíthetik. Ezért mielőbb el kell készíteni és össze kell gyűjteni akár a levéltárak, akár a könyvtárak vagy a múzeumok segítségével a helyi viszonyok között szerepet játszó személyiségek vagy hozzátartozóik visszaemlékezéseit, hogy ezt a nagyon fontos és sokáig agyonhallgatott, betiltott, sőt büntetés alá eső időszak eseményeit utólag rekonstruálni lehessen. Sajátosan alakult műfaj a városokban működő céhes anyagok sorsa. Az iratanyag jelentős része a levéltárakba vagy a könyvtárakba, esetleg múzeumokba került, a tárgyi anyag (céhládák, céhzászlók, mestermunkák, mesterremekek stb.) inkább a múzeumokba, míg a pecsétnyomók és egyéb anyagok vegyesen a levéltárba vagy a múzeumokba 20