Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Helyismereti szekció - Dr. Horváth József: A XVI-XVIII. századi győri könyvkultúra kutatásainak tapasztalatai

színűnek kell tartanunk, hogy az esetek jelentős részében nem! Véleményünk szerint ennek két oka lehetett: - az egyik az, hogy már előbb elosztották azokat, talán azért, hogy biztosan jó helyre kerüljenek (ugyanezért hiányozhatnak az inventáriumokból is!); - a másik az lehet, hogy tapasztalataink szerint a végrendeletek részletességét leginkább a testáló családi körülményeinek bonyolultsága határozza meg: amenynyiben a körülmények ezt nem tették szükségessé, úgy vagyontárgyaikat tételesen nem sorolták fel, hanem csak oly mértékben részletezték, amennyire az a rendelkezések egyértelmű végrehajtásához szükséges volt - ez esetben viszont a könyveket az „egyéb"-hez értve nem említették külön. E véleményünket megerősítik a XVIII. századi tapasztalataink is. Az ekkor keletkezett testamentumok átnézése előtt abban reménykedtünk, hogy - tekintettel a könyvek nagyobb példányszámban való megjelenésére, olcsóbb, ezáltal elérhetőbb voltára, a győri nyomda működésének hatására, az írni-olvasni tudásnak az előző évszázadhoz képest szélesebbkörű elterjedésére és egyéb kedvező változásokra - több könyves adattal találkozhatunk e forrástípus előkerülő példányaiban is. E reményünk azonban nem vált valóra: mindössze két ilyen testamentumot találtunk az eddig átnézett XVIII. századi anyagban! Az 1756-ban Kasza Benedek özvegyeként végrendelkező Matkovics Erzsébet a bibliáját Mohay Péter nevű rokonának hagyja, „Ugy, hogy az édes Annya midőn Oskoláit végezi, adgya néki". Meg kell jegyeznünk, hogy evangélikus vallású testálónk használta és ismerte is a Bibliát: ezt testamentumának nyelvezete egyértelműen bizonyítja! Hogy csak kezdő sorait idézzük: „Valamint hogy az Felséges mindenható Ur Isten, Ezekias királynak regemen meg izente, hogy az házában rendelést tenne, mert meg kellen nékie halnyi: Ugy ezen mostanyi súlyos nyavalám által Engemet is emlékeztetett Eö Szent Felsége arrul, hogy az én Életemnek vége közel vagyon, és nékem is, a minden Testnek uttyán el kelletik mennem;..." Míg az 1763-ben testáló jómódú borbélymester, Berkes László így rendelkezik: „Valamennyi könyveim halálom után Találtotni fognak, mind azokat T. P. Karmelitáknak hagyom". A városi végrendeletek között található néhány inventárium is: ezek közül egyben találkoztunk könyvekkel. E forrás érdekessége, hogy név nélkül maradt fenn, csupán a „néhai kávéf özöne jószágának inventáriuma (1784)" feliratot viseli. A részletes leltárból kiderül, hogy volt „3 imádságos könyv, és 1 Evangeliomos" is hátrahagyott javai között. Tehát e forrásokból még kevesebbet tudunk meg a korszak magánkönyvtárairól. A mai kutató nagy szerencséjére azonban az 1720-as évektől elkezdik Győrött az árvairatok külön egységként való gyűjtését: ezen nagyon értékes anyagban találhatók az eddig látottaknál sokkal részletesebb hagyatéki leltárak, valamint nagyon pontos tutorelszámolások is. így ezen irategyüttesek valóságos kincsesbányát jelentenek a könyvkultúra kutatója számára is! Előadásom hátralévő részében az árvairatok kutatása terén szerzett könyves tapasztalataimat szeretném röviden megosztani Önökkel! 76