Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Miklós Jolánta: A Juhász Gyula kéziratok feldolgozásának problémáiról

tikákat, öngyilkossági kísérleteiről szóló korabeli cikkek kivágatait, a költőnek dedikált könyvek kitépett címlapgyűjteményét. (Csak a címlapok maradtak meg, a könyvek hollétéről nem tudunk). A hozzá írott autográf versek sokaságából tarka, sokszínű szerzőtábor bontakozik ki a kutatók előtt: Radnóti, József Attila, Szabó Lőrinc, Tabéry Géza mellett a felnövő költői generáció verseivel találkozunk. A korabeli fényképek végigvisznek a költő eleven életén, bemutatják másféléves korától élete fontos mozzanatait, elvezetnek a klinika kertjébe, néhány nappal halála előtt. Az írók képei közül a csoportképeknél legmegkapóbb a huszonötéves írói jubileumon készült felvétel Babitscsal, Kosztolányival, Mórával, a fiatal József Attilával és a költőt körülvevő népes baráti táborral. A gyűjteménybe bekerült néhány idegen kézirat is, de témájukban szorosan kapcsolódnak Juhász kultuszához, pld. Baróti Dezső Juhász Gyuláról szóló tanulmánya vagy Oláh Gábor írása a költőröl. Miután a gyűjtemény belső rétegeinek megfelelő szakrend szerinti rendezés megtörtént, a feladat az így kialakított rend rögzítése volt. Minthogy a gyűjtemény különböző nemű, terjedelmű és nagyságú darabokból tevődik össze, tárolásuk egyforma, ívrét alakú lapos dobozokban történt. Ezek a dobozok nemcsak az állomány védelmét szolgálják eredményesen, hanem alakilag egységes raktározást is biztosítanak. A gyűjtemény tizennyolc dobozban 1530 palliumot tartalmaz. A dobozok folyamatos számozással, összefüggő polcsorokon, szekrényekben vannak tárolva. A dobozok belső rendjét kéziratfajták, illetve egyéb dokumentumfajták, s ezeken belül kronológiai alapon alakítottuk ki. A dokumentumok palliumokba (ívrét alakú borítékok) kerültek és ezek is sorszámozva vannak. így egy-egy pallium anyaga a dobozon belül minden esetben törtszámos szignatúrával van megjelölve. Ez a törtszámos szignatúra adja meg az egyes őrzési egységek jelzetét. A folyószámos raktározási rendszer lehetővé teszi, hogy az újabb gyarapodás egyetlen számsorban legyen felállítva, melyen belül váltakozva sorakozhatnak egymás mellé hagyatékok, nagyobb összefüggő levelezések, gyűjtemények, vagy éppen analekták. A dobozokban valamennyi pallium címet kap, s az egyes tételek címének leírásával létrejön a fondrepertórium. Az egyes tételekről leírás készül. A kéziratkatalógusban a beosztás alapja a szerzők, illetve a címek betűrendje, de néhol a betűrenden belül tárgyi csoportokat kellett beiktatni. Ezek a katalógus használhatóságát nem zavarják. Mivel a gyűjtemény levelestára több levelezési viszonylatot foglal magába, ezért a levelek címzettek szerint vannak szétválasztva, az így nyert csoportokon belül a levélírók betűrendjében, ezen belül a címzettek betűrendjében és a levelek kelte szerint időrendben vannak rendszerezve. A címzett rendjében és a levélíróéban is utalók biztosítják a levelestári összefüggést. Ezáltal nemcsak a fondképző, hanem a levélírók is kapcsolódnak a leveles gyűjteményhez. Az utalókkal elégségesen kialakítható a fond és az egész gyűjtemény összhangja, kapcsolata. A földolgozás gyakorlata azonban folyamatosan fölvet újabb és újabb problémákat, ami zömmel a kéziratosság bőségével kapcsolatos. A földolgozás ésszerűsítésének érdekében a kézirattáros arra kényszerül, hogy további egyszerűsítések után kutasson. A kézirattáros azonban munkája során soha nem tévesztheti szem elől, hogy minden egyes hagyaték vagy gyűjtemény egy kis világ, s mikroklímájának rögzítése, megőrzése, a hagyaték feldolgozójának feladata. 70