Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

II. NAP - Dr. Turbuly Éva: Önkormányzati levéltárak és a helytörténetírás

gos Levéltrától a Teleki Intézet, majd a háborút követően az akadémiai kutatóintézetek az egyetemekkel fokozatosan átvették a történetírás bázisintézményeinek szerepét. Eközben az önkormányzati levéltárak számára a levéltári törvény végrehajtási utasítása kötelezően előírja a helytörténetírás művelését, így a szorosan vett szakfeladatok ellátása mellett a múzeumokkal együtt a helytörténet írás és a jó értelemben vett történeti ismeretterjesztés intézményi hátterét adják. Itt jegyzem meg, hogy az önkormányzati levéltárak Magyarországon 1950-től elsősorban a megyei levéltárakat jelentik. Budapest Főváros Levéltára és két, a közelmúltban ismételten önállóvá vált városi (Székesfehérvár és Győr) intézmény mellett a nagy múltú városi levéltárak, mint Kőszeg, Hódmezővásárhely, Szentes napjainkban a megyei levéltárak fiókintézményei. A rövid elméleti bevezetést követően előadásom egy konkrét példát, Sopron egykori szabad királyi város levéltárát és az onnan kiinduló helytörténeti kutatásokat mutatja be, adalékokkal szolgálva a címben megfoglamazott kérdésfelvetésre. Sopron város Magyarország egyik nyugati kapuja, amely kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően már 1277-ben városi jogokat kapott. Kiváltságait folyamatosan gyarapítva a XIV. századra Budához és Székesfehérvárhoz hasonlóan az eltérő kiváltságok maximumát élvezte, a középkor végére a megye legnagyobb birtokosai közé tartozott. Gazdaságának egyik fontos tényezője volt a közvetítő kereskedelem mellett a helyben termő jó minőségű bor kivitele. Másik jellegzetessége, hogy királyaink telepítő politikájának eredményeként a német származású polgárság megerősödött, majd a XV. századra a politikai hatalmat is magához ragadta. A kétnyelvűség századunkig jellemezte a várost, az iratok nagy része is németül íródott. Sopron, amely a XVI-XVII. század folyamán több országgyűlésnek is helyet adott, elkerülte a török uralmat. Elsősorban ennek köszönheti, hogy ritka kivételként a mai Magyarország területén történeti forrásanyaga csaknem sértetlenül fentmaradt. Mohács (1526) előtti okleveleinek

1 száma 4.000. 1379-ből ismert házainak első összeírása, 1327-től vezették az ítéletkönyvet, 1480-tól az első telekkönyvet. 1535-től szinte hiánytalanok a választott képviselet (ehrsame Gemein) és a városi tanács jegyzőkönyvei, iratai. A város vezetése többnyire tisztában volt privilégiumainak és iratainak fontosságával. Azokat a városházán őrizte, az első rendezésre a XV. század közepéről van írásos bizonyítékunk. A történelmére büszke, bár a kapitalista fejlődésben elmaradó Sopron 1916-ban olyan levéltárost keresett, aki alkalmas az időközben ugyancsak rendezetlenné vált iratanyag tudományos szintű feltárására, a legértékesebb dokumentumok közzétételére, a várostörténeti kutatások elindítására. Mintaszerű módon az Országos Levéltár igazgatójához fordultak tanácsért. Csánki Dezső a történész Fejérpataky Lászlóval együtt Házi Jenőt ajánlotta, aki 1918-ban foglalta el állását, és 1950-ig állt a Soproni Levéltár élén. A városban hamar gyökeret eresztett, megnősült, házat épített. Ambiciózus emberként valamennyire a politikába is belekóstolt. 1921-ben, amikor a város 56