Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

II. NAP - Dr. Turbuly Éva: Önkormányzati levéltárak és a helytörténetírás

TURBULY ÉVA ÖNKORMÁNYZATI LEVÉLTÁRAK ÉS A HELYTÖRTÉNETIRÁS* A levéltáros és a történetírás közti viszonyra utal egy, a Németalföldön 1898-ban megjelent, a levéltárak rendezésével és katalogizálásával foglalkozó útmutató, mely szerint „kívánatos, hogy a levéltárnok levéltárának fontosabb darabjait közre bocsássa" - a hozzáfűzött magyarázat szerint azonban ez legutolsó teendője, amely inkább becsületbeli, mint hivatali kötelesség. A fenti kapcsolat megítélése kezdetektől vitákra adott okot. Máig aktuális Bittner Lajosnak, a Haus- Hof und Staatsarchiv egykori igazgatójának 1943-ban tett megállapítása, mely szerint a levéltárost a közigazgatási tisztviselők másodrangú tisztviselőnek, a történészek másodrangú történésznek tekintik, holott a történetírás állapota, a kutatás irányai visszatükröződnek a levéltárnok munkájában, aki „természeténél fogva meghatározott legszűkebb munkaterületén, a rábízott levéltári anyag rendezése, feltárása, a belőle való adatszolgáltatás során olyan kérdésekre bukkan, amelyre pusztán a levéltári anyag alapján nem képes válaszolni". E problémákat csak a történetírás eredményeinek segítségével oldhatja meg. Az ő feladata - írta Bittner-, hogy az anyagából kihámozott történeti ismereteket feltárja egyrészt a közigazgatás, a jelen mindennapi élete, másrészt a tudomány, a kutatás számára. - Akkor is, ha hivatásának e kettős jelentőségét gyakran félreértik. Hogy a történészi működés napjainkban is vita tárgya, s a levéltáros társadalom véleménye is megoszlik e kérdésben, jól bizonyítja a magyar Levéltári Szemle hasábjain kibontakozott szakmai vita 1986-87-ben. írásban egy év alatt hét hozzászólás látott napvilágot, egy Noszvajon rendezett találkozón azonban szóban jóval többen mondták el véleményüket. Kiderült, mennyire eltérőek a vélemények a szakmán belül. A levéltárosok történészi munkálkodását némelyek teljesen elvetették, mivel elvonja a figyelmet a szűkebb értelemben vett hivatástól, volt aki a történészi publikációk mellett gyakran elhanyagolt irattani - levéltártani kutatásokra hívta fel a figyelmet. Más vélemények szerint történetírásunkban egyre kevesebb a nagy erőfeszítést igénylő, alapkutatásokon nyugvó munka, s nő a csak könyvészeti alapozású kötetek - tanulmányok száma. Ezért is a levéltárosok közérdekű, s el nem utasítható feladata a forráskiadványok fokozódó ütemű, a legjelentősebb forrásokra koncentráló művelése, beleértve a bevezető tanulmányok megírását, a pontos jegyzetelést. Megfigyelhető, hogy a kérdésben helyzetükből adódóan eltér a központi és az önkormányzati levéltárosok véleménye. Ennek történeti okai is vannak. A Magyar OrszáAz előadás szövege kisebb változtatásokkal megjelent a Soproni Szemle 1995/2. számában 55