Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Askerz Éva: Műgyűjtés és műpártolás A XIX. század végi Sopronban, a Storno és Zettl-Langer gyűjtemény helytörténeti és művelődéstörténeti jelentősége

mai művészek vázlatkönyveire. Id. Storno Ferenc vázlatkönyvei afféle útijegyzetként is értékesek, és természetesen tájképek kis kompozíciói növény- és állatrajzai, a természet után készült képei is érdekesek Storno művészi pályája szempontjából. E tekintetben igen értékes az a munkáikhoz készített több köbméternyi tervrajz, amely végzett munkáikhoz kapcsolódik, és számos fontos középkori templom felmérési, restaurálási és díszítési terveit tartalmazza. Ez a tervtár az idők folyamán a műemlékvédelem és a historizmus kutatás fontos forrásává vált. Összefoglalólag elmondhatjuk tehát, hogy a Storno-gyűjtemény a benne rejlő értékek mellett azért különösen fontos, mert megőrizte a múlt század gyűjteményeinek jellegzetességét, s e gyűjtemény elrendezési szokásait, egy restaurátor polgárcsalád hiteles enteriőrjeit. Lényegében ugyanilyen értéket képvisel Zettl Gusztáv gyűjteménye is, amely eredeti helyén a Balfi utcában található ma is. A gyűjtemény létrehozója Zettl Gusztáv ecetgyáros, amatőr festő és amatőr régész volt, aki ifj. Storno Ferenc kortársa és jóbarátjaként sok mindenben hasonló gyűjtőmagatartást tanúsított. Régiséggyűjteményét a házuk lépcsőházában, előtereiben és szobáiban helyezte el. A terek kialakításában a századvég historizáló ízlése vezette, így ablakait üvegfestményekkel díszítette, alkovos, nagy szobáját az akkor divatos, német reneszánszot idéző mennyezettel és faburkolattal látta el, amelyekbe foglalt képeket tervei szerint Steiner Antal helyi festő alkotta. A gyűjtött tárgyak sokfélesége ugyanúgy a régiségek iránti általános vonzódást fejezi ki, mint Stornóéké. De gyűjtött nagyobb tárgycsoportokat is a kor szellemének megfelelően. Mint amatőr régész, számos római kori és más korú régészeti emléket halmozott föl otthonában, s figyelme kiterjedt a népi alkotásokra is. Természetes, hogy régi bútorokkal, céhládákkal, céhedényekkel rakta tele otthonát. Dekoratív módon polcokra helyezve jelenik meg gyűjteményében az a számos ón és fajanszedény, amit összegyűjtött. Képei között találunk középkori táblát épp úgy, mint jóminőségű barokk képet, s XIX. századi soproni festők alkotásait. Számos érdekes emlék a szobor modelltől, mézeskalács mintafáig, a fajansz edénytől a porcelánig, hímzések, rokkák, és egyebek díszítik a lakás falait, bútorait, szekrényeit. Ő is legfőképpen Sopronban és környékén gyűjtött. Zettl Gusztáv is megszerzett régi könyveket és iratokat is. Megírta családi krónikáját, de ezt már előrenyomtatott bőrkötéses könyvbe tette, amely a korának ízlése szerint tagolódott. Sajnos műtárgyai beszerzéséről, származásáról nem tartalmaz feljegyzéseket. Ezt sajnálhatjuk ugyan, de a megőrzött elrendezés kárpótolnak minket e hiányokért. Összegezve elmondhatjuk, hogy a két magángyűjtemény nagyon fontos értéke, hogy javarészük itteni régiségből, bútorból és műtárgyból áll. S hogy e mellett megőrizték azt a magán és múzeumi gyűjtési magatartást, amely a múlt században volt jellemző. Gyűjtőkörküre figyelve elmondhatjuk, hogy híven tükrözik korszakuk műtárgyakhoz, régiségekhez, dokumentumokhoz fűződő attitűdjét. Elrendezésükben megőrizték az egykori lakások és gyűjtemények képét, s egyfajta lakáskultúrát számunkra. A helytörténeti kutatás e két gyűjtemény műtárgyait és forrásait régóta számontartja és használja. A historizmus kutatás és a történeti muzeológia azonban csak manapság fordul e gyűjtemények felé. A Storno-gyűjtemény múzeumi birtokba kerülése óta ez a kutatás megkezdődött, jó lenne ezt a Zettl-Langer gyűjteményről is elmondani. 34