Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Askerz Éva: Műgyűjtés és műpártolás A XIX. század végi Sopronban, a Storno és Zettl-Langer gyűjtemény helytörténeti és művelődéstörténeti jelentősége

berendezési szokásokat, és tanáccsal látták el jelenük polgárait, hogyan teremthetnek otthonukban régies hangulatot, s hogyan használják erre a régiségeket. A Storno család harmadik generációja is gyarapította a család régiségeit, de alapvetően tiszteletben tartva az ősi, 1875-ös historizáló állapotot és ízlésvilágát. Később a gyűjtéseikről számos legenda keletkezett, melyet a családtagok maguk is szívesen terjesztettek. Ezek a legendák arról szóltak, hogy a tárgyak megszerzésében kéményseprő tevékenységük segítette őket, s elhagyott, padlásokon található műtárgyakat kvázi megmentettek az enyészettől a jószemű elődök. E legendákkal szemben írásaik azt bizonyították, hogy a tárgyak jó részét vásárolták, elsősorban Sopronban és környékén, vagy azon a tájon, ahol restauráltak, de számos műtárgyat, érdekességet vásároltak műkereskedésekben is. A gyűjtés azonban alapvetően polgári használati- és dísztárgyakból, szép és érdekes, iparosok készítette dolgokból áll, olyan ón, réz, fajansz használati eszközökből, melyek a régebbi életek polgári kellékei voltak. Soha nem gyűjtöttek alsórangú, anyagában vagy megmunkálásában értékes műkincseket, gyűjteményükre inkább az emlékek sokfélesége a jellemző, s nem egyneműsége. A falakon felhalmozott, zsúfoltan elrendezett képen sorában találunk XVII-XIX. századi alkotásokat is, de nagyobbrészt a családtagok művei láthatók. Mai szóval úgy mondhatnánk, a gyűjtésben nem tezaurálás vezette őket, hanem az, hogy lakásuk is mutassa emberi és foglalkozásukból eredő vonzalmaikat a régiségek iránt. Ezt a magatartást jól tükrözik a szalonjuk mennyezetén elhelyezett idézetek, közmondások, versek sora is, amely szintén arra volt hivatott, hogy a családi szellemet és foglalkozást reprezentálja. Voltaképpen ifj. Storno Ferencnek köszönhetjük, hogy a család műtárgyait a századvég szellemében régészeti tárgyakkal, fegyverekkel, metszetekkel és írott dokumentumokkal egészítették ki. Régi könyveket kötésük vagy illusztrációik miatt id. Storno Ferenc is gyűjtött, de a helyi dokumentumok, céhes iratok, oklevelek gyűjtését is jórészt ifj. Storno Ferencnek és a kor szellemének köszönhetjük. Miként azt a számos dokumentumot is, amely Széchenyi István tevékenységére vonatkozott. A mai gyűjtemény értékes darabjai azok az osztrák és magyar kiadványok, folyóiratok, monográfiák és topográfiák is, amelyeket tevékenységükhöz beszereztek. Gyűjtöttek tehát régi iratokat, kézzel írott krónikákat, mindenféle céhes és városi iratot is. De ma már forrásértékű az a hatalmas levelezés is, amelyet restaurátori munkáik kapcsán folytattak megrendelőikkel és azokkal az iparosokkal, akikkel együtt dolgoztak. De megőrizték családi levelezésüket, naplófeljegyzéseiket is, s ezekből régi mintára megírták családi krónikájukat, melybe bemásolták a család története szempontjából fontosnak tartott dokumentumokat is. E „Familienkrónik" sajnos nincs a birtokunkban, csak a ÜL, századunkra vonatkozó kötete. Ma nagyon fontos része a hagyatéknak id. Storno Ferenc és fiai vázlatkönyveinek sora. Különösen id. Storno Ferenc mintegy 70 vázlatkönyvében találunk számos dokumentatív helyszínrajzot, felmérést, akvarell képet olyan középkori emlékekről, amelyek azóta megsemmisültek vagy átalakultak. E vázlatkönyvek jóllehet más célból készültek, forrásértékűek lettek. A fiak vázlatkönyvei más jellegűek, jobban hasonlítanak 33