Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Zombori István: A múzeum szerepe a helytörténeti kutatás összehangolásában

részletesen felsorolják az elhunyt tisztségeit, kitüntetéseit, különböző választott és tiszteletbeli funkcióit. Ezek így fontos információt szolgáltathatnak számunkra, nem beszélve a pontos dátumbeli megjelölésről. Ugyanakkor a gyászjelentések - ezt a szakmabelieknek nem kell különösebben részletezni - egyfajta kultúrtörténeti emléket is jelentenek, hisz ezek díszítettsége, fogalmazása, jellemző az adott korszakra. Sajnos, ez kevésbé mondható el az elmúlt 30-40 esztendőre, amikor ezt is sikerült országosan „egységessé", azaz egységesen jellegtelenné és igénytelenné tenni. Talán napjaink ismét megindult magánvállalkozásai e téren valamiféle diverzifikálódást eredményezhetnek. A halotti címerek jelentősége elsősorban a kisnemesi, nemesi családok esetében fontos, különösen, ha a város valamilyen jelentősebb személyiségéről volt szó, hisz egy polgármester, egy rendőrkapitány vagy alispán, főispán stb. esetében ez szinte elengedhetetlen volt. Az ilyen címereket a család megőrizte és egy idő után rendszerint a város levéltárába vagy múzeumába került. Ezek minél teljesebb módon való feltárása, feldolgozása szintén fontos feladata a közgyűjteményeknek. A városok története, múltja, kulturális élete szempontjából jelentős hagyatékot képeznek a városok címerei. Ennek kapcsán egykori pecsétnyomói, későbbi bélyegzői, illetve mindazok a nyomtatványok és a városok által használt jelvények, emblémák, a városi tisztviselők, alkalmazottak egyenruhái, amelyeken ezeket a városi címereket és felségjeleket használták. Ezek felkutatása, koronként történő változásai annál is inkább jelentősek, hisz tudjuk, hogy a városi címerek zöme a középkorban keletkezett. A XVIII. század folyamán jórészük megváltozott, vagy legalábbis barokk formát öltött, majd az 1945 utáni időszak itt is nagy pusztításokat végzett. Ezek használata eltűnt, megszűnt, sőt ami rosszabb, az 1960-as évektől kezdve a városoknak új, ún. szocialista változatai születtek, amelyek vagy teljesen újak, vagy a régi elemeinek a fölhasználásával készültek. Mint ismeretes, az elmúlt négy-öt évben, a rendszerváltás után, a legtöbb helyen az eredeti, régi címereket helyreállították, és azóta az egyes városok rendszerint már intézkedtek is saját jogszabályaikban ezeknek a városi jelvényeknek a felhasználásáról. Azonban ezeknek az összegyűjtése, a fölhasználási területnek a bemutatása az évszázadok folyamán igen fontos. Hogy milyen jelentős területeket képeznek, arra jó példaként bemutatható éppen a helyszínünk, Sopron, ahol a közelmúltban készült el Sopron város címerének történetét bemutató monografikus feldolgozás. Ez és egy-két ehhez hasonló kötet példaként szolgálhat országosan a városok számára. De az előbb említett kulturális örökségen túl a címereknek a felhasználása bizonyos dokumentumok kapcsán korszakmeghatározó szereppel is bír, s ezért a címerek feltárása és feldolgozása - akárcsak kéziratos szinten, - de végső fokon majd a megjelentetés igényével, elengedhetetlen. Külön is érdekes figyelni arra, hogy egy jelentős városi vagyonnal rendelkező önkormányzat milyen emblémákkal és címerekkel ellátott egyenruhát, jelvényt stb. biztosított polgárőreinek és a legkülönbözőbb tiszségviselőinek: erdőőr, parkőr, köztisztasági alkalmazott, városi alkalmazott, rendőr, csendőr stb. Hasonlóképpen fontos a városban található egyletek, egyesületek, iskolák állal használt jelvények, sapkajelvények és egyenruháknak az összegyűjtése, amelyek a kultúrtörténetnek jelentős 18