Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)
I. NAP - Zombori István: A múzeum szerepe a helytörténeti kutatás összehangolásában
ZOMBORI ISTVÁN A MÚZEUM SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS ÖSSZEHANGOLÁSÁBAN A helytörténeti kutatás alapvetően vidéki város keretei között folyó lehetőségeiről és feladatairól kívánok szólni. Az általam vázolandó együttműködési és munkamegosztási modell eleve föltételezi, hogy az adott város szervezetében működik könyvtár, levéltár és múzeum. Ez nem jelenti, hogy olyan településen, ahol e hármas egység nincs meg, ott nem lehetséges a helytörténeti munka, de az előadás az ilyen esetek tárgyalására nem kíván kitérni. Hasonlóképpen nem térek ki arra sem, müyen együttműködés lehetséges, ha az adott városban egyetem vagy főiskola működik. A három közgyűjtemény közös és elsődleges feladata az adott település és a tágabb értelemben vett régió tárgyi, valamint írásos emlékeinek és dokumentumainak a gyűjtése, őrzése, feldolgozása, továbbá a kutatók rendelkezésére bocsátása. Feladatuk az is, hogy a gyűjtemények segítségével kiállítások, feldolgozások, különböző igényű és terjedelmű kiadványok készítését előmozdítsák. így e helyek felelőssége kettős: egyrészt őrző, feltáró, szolgáltató tevékenységet végeznek a kutatók és a nagyközönség számára, másrészt munkatársaik révén maguk is készítenek, szerkesztenek kiadványokat. A feltáró munka első része az elmúlt száz évben részben megtörtént. Elkészültek a gyűjtemények elsődleges katalógusai, a legfontosabb repertóriumok, leltárak, leírókartonok, sőt, egyes helyeken ezek már számítógépre is kerültek. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben különböző évfordulók, jeles személyek emlékének megörökítése során sok kiállítás és alkalmi kiadvány is készült. Az 1960-as évektől pedig növekvő mértékben indult meg az egyes településeket bemutató tanulmánykötetek, sok esetben monográfiák kiadása. Ezek színvonala persze különböző. A legfontosabb arra rámutatni, hogy az országos méretű feldolgozó munkák, történeti, néprajzi tárgyú monográfiák, lexikonok, összefoglaló művek soha nem fogják megoldani a helyi problémákat, az egyes települések történetének feltárását. Ellenkezőleg, az ezután készülő összegzések szívesen építenek a mai meglévő, vagy a jövőben megjelenő helytörténeti munkák tapasztalataira, eredményeire, beépítve a kis részleteket a nagy általános megállapításokba. De azt is le kell szögezni, hogy sok olyan esemény, személyiség van, akinek és amelynek emlékét helyi szinten kell megörökíteni és őrizni, mert ezek fontossága az országos események szintjén nem számottevő, de az adott településen belül igen, és megőrzésük az ottlakók önbecsülése, önön múltjuk tudata szempontjából nem elhanyagolható. Az alábbiakban megpróbálom részletesen és konkrétan vázolni azokat a területeket, műfajokat, amelyeket - függetlenül attól, hogy az említett könyvtár, múzeum, levéltár hármasból melyik vezetésével - mielőbb rendbe kellene tenni. Ahol már vannak eredmények, ott az erőfeszítést fokozni kell, ahol még el sem kezdődött a munka, azt sürgősen pótolni kell. Igyekszem ennek során konkrét példákra is hivatkozni, természe13