Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Győri Erzsébet: A könyvtárak helytörténeti munkája az 1990-es évek elején.

kevésbé érinti a helyismereti gyűjteményeket. Nem állja meg a helyét ez a vélekedés, mert ahogyan egész könyvtárügyünkből hiányzik a törvénykezés - ne feledjük, hogy több mint egy éve folyik az új könyvtári törvény előkészítése, széleskörű vitája -, úgy hiányzik a szakma részterületeiről is az új szabályozás. Ezért is osztom Papp István véleményét: „... előírandó, hogy a társadalmi, az alternatív, nem hivatalos szervek és mozgalmak anyagait is gyűjteni kell a könyvtárnak..." - írja a Javaslat az új könyvtári törvényben rendezendő kérdéskörökre című cikkében (Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1993. 11. sz. 3-7.p.). A gyűjtőköri megújulás hiánya mellett van és folyik egy általános kidobálási akció, itt a meggondolatlan és felületes selejtezésekre gondolok; nem egy helyen érinti ez még a helyismereti gyűjteményeket is. Holott ez az a része az állománynak, mely semmiféle ideológiai meggondolás révén nem ítélhető selejtezésre. Lehet, hogy a válság jeleinek felsorakoztatását azzal kellett volna kezdenem, hogy a robbanásszerűen növekvő árak mellett nincs elegendő beszerzési keret, pontosabban szólva, csökken a beszerezhető dokumentumok mennyisége. S történik mindez akkor, amikor ugrásszerűen megnőtt a dokumentumok félesége és mennyisége. A kurrens beszerzés is sokkal nehezebb, mint bármikor máskor. Most kivételesen nem az árakra gondolok, hanem a dokumentumpiacon való tájékozódás nehézségeire. A meglódult könyv-, folyóirat- és hírlapkiadás keretei között könyvtáros legyen a talpán, aki mindenről, ami fontos, időben tudomást szerez. Nincs módom az időszabta korlátok miatt kitérni a folyóiratkiadás gazdagodására, a városi televíziók, kábeltelevíziók műsoraira, a civil szerveződések révén megnövekedett különféle fontos, jelesül leginkább a helyismereti gyűjteményeket érintő dokumentumokra. Ezek felkutatásához pénz, idő, szakértelem és kapcsolatok szükségesek. Mindehhez ráadásul nincs elegendő szakemberünk; egy generáció, lényegileg éppen az, amelyik létrehozta e gyűjteményeket, elvonult nyugállományba. Ritkultak a továbbképzési alkalmak, - főként anyagiak híján - a képzésben egyáltalán nincs meg a helye a helyismereti munkának. Gyakorlatilag az új generációnak nincs vagy alig lesz kitől megtanulnia a szakma specifikusan helyismeretre vonatkozó lényegét. Azután most kell igazán jó kapcsolatokat teremteni, hogy a nem vagy alig működő kötelespéldány-szolgáltatás mellett és a naponta születő és elhaló nyomdák és kiadók mellett gyűjteményünkbe integrálhassuk mindazt, ami odavaló. Most fontos igazán a könyvtáraknak könyvtárakkal, múzeumokkal, levéltárakkal, akadémiai intézetekkel való együttműködése. A mit gyűjtsünk kérdéskörébe most van értelme igazán mélyen beleásni magunkat, mert többféle hozadéka lehet e munkálkodásnak. Mindenesetre elsők között kell említenünk a helyi nyilvánosság termékeit, bármilyen típusú dokumentumról legyen szó. Itt azonnal látnunk kell, hogy a városok szerepe növekedett meg igen nagy mértékben az utóbbi évtizedben. A városoké, ahol nincs, vagy csak ritka kivételként van - helyismereti szempontból is jól elkészített gyűjtőköri szabályzat, kevés a pénz a beszerzésre, hiányoznak a gyűjtemények alapjai, s feltárási gondok éppúgy vannak, mint a megyei könyvtárakban. A városokat sújtja a szakemberhiány, illetve a munkakörök differen7