Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[III. NAP]. - Bényei Miklós: A helyismereti dokumentumok gyűjtésének lehetőségei, forrásai és feltárása.

sorsa viszont bizonytalan; egy részüknek (pl. pártanyagok, konferenciák előadásai) még a közgyűjteménybe kerülése is kérdéses, némelyiknek pedig a hovatartozása (levéltárba vagy könyvtárba) vitatott. A kurrens gyarapításáról elmélkedve időszerűnek érzem a könyvtárak és más közgyűjtemények együttműködéséről is szólni. A könyvtárak, levéltárak és múzeumok viszonyrendszerében kedvező változást hozhatna, ha a készülő törvényekben a gyűjtőkörüket pontosabban elhatárolnák. Ettől függetlenül is megoldható feladat - sok helyen meg is oldották - a kölcsönös tájékoztatás az újonnan beszerzett dokumentumokról. A könyvtárak között - egy településen, egy megyén, az országon belül, sőt az országhatárok mentén a szomszédos megyékkel - sokféle alkalom van az együttműködésre, és többfelé kialakult a folyamatos, rendszeres munkamegosztás, kapcsolat a gyarapításban, a feltárásban, miként a tájékoztatásban is. A helyismereti feltárás problémái A helyismereti tevékenységben, tájékoztatásban is megfigyelhető fejlemény a faktográf iai adatok és a részdokumentumok iránti igény növekedése, illetve az ez irányban való elmozdulás. Ebből legalább három dolog következik. - A könyvtár nemcsak dokumentumokat gyűjt, hanem információkat is; persze, ez utóbbiak is rögzülnek, dokumentumalakot öltenek (mondjuk, a számítógépben va

gy egy cédulán), de mindannyian érezzük a szemléletbeli különbséget: míg korábban elsősorban vagy mindenáron a helyismereti dokumentum vagy a helyismereti információt is hordozó dokumentum megszerzésére törekedtünk, mert az olvasó, a használó is elsősorban azt kérte, ma egyre inkább az információ kerül előtérbe, sokszor érdektelen is a lelőhely a használó szempontjából (pl. a köznapi tájékoztatásban, az iskolai vetélkedőknél). Tehát a feltárás szükségszerűen túlnyúlik a könyvtár állományán és a bibliográfiai leírás szintjén. - A feltárásban új formákat kell előnyben részesíteni - pl. a mikroanalitikus feltárást -, illetve szükségessé válik olyan dokumentumfajták egyedi feltárása is, amelyeket eddig nem így, hanem az ún. önfeltáró módszerrel dolgoztunk fel (pl. állóképek, aprónyom tatványok). - A helyismereti feltárásban is megkezdődött és előrehalad a számítógép, egyáltalán a korszerű elektronikus eszközök alkalmazása (pl. videotex, telefax), amely lehetővé teszi a helyismereti információk többdimenziós feltárását és gyors közvetítését. Az ún, köznapi, praktikus tájékoztatás térhódítása új követelményeket támaszt a helyismereti feltárással szemben: - naprakész feltárás, naprakész információk az állomány egy részénél; - az előrejelző információkat is fel kell tárni, még akkor is, ha később töröljük vagy módosítjuk (pl. elmarad a tervezett rendezvény, a meghirdetett személy helyett más tartott előadást, változott az időpont stb.); 91