Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)
[III. NAP]. - Bényei Miklós: A helyismereti dokumentumok gyűjtésének lehetőségei, forrásai és feltárása.
- egyáltalán: gyakoribb az átmeneti használatra szánt, ideiglenesen feltárt információ; - a korábbinál több figyelmet cs időt igényelnek a helyi üzleti, fogyasztási és közigazgatási információk; - a helyi újságokból (netán az országosakból is) nemcsak az ún. önálló közleményeket (külön címmel ellátott cikkeket) kell feltárni, hanem a kishírek, a müsorhírek stb. egy részét, sőt olykor a hirdetések némelyikét is; - a feltárás során nő a faktográfiai információk aránya a hagyományosnak tekinthető bibliográfiai leíráshoz viszonyítva (pl. egyesületek, pártok, képviselők, sporteredmények); - előtérbe kerülnek korábban alig használt dokumentumfajták: pl. az aprónyomtatványok bizonyos köre (szórólapok, meghívók, műsorfüzetek, reklámanyagok, önkormányzati hirdetmények stb.). Mindez feltételezi, hogy már a gyarapítás is felgyorsul, mert a dokumentumok jelentékeny hányadával még a megyei könyvtárakban sem lehet megvárni a kötclespéldányt, hiszen azonnal szükség van (volna) rájuk. A helytörténeti - vagyis az adott hely múltjára vonatkozó - információk feltárása ban is vannak új vonások, szintén szoros összefüggésben az igények módosulásával. Nagyarányú a referensz-kérdések differenciálódása szintben és tematikában. Az elmúlt években teljesen új indíték a kárpótlás (különböző fajtáival) és megszaporodtak az egzisztenciális indíttatású egyéb kérdések is. Felerősödött a családfa, a családi múlt kutatása. Új témák, időszakok kerültek, kerülnek előtérbe a tudományos kutatásban. Még nem látjuk pontosan, hogy a nemzeti alaptanterv követelményei hogyan jelennek meg e területen, de megfontolandó, miként reagáljunk majd erre. A tapasztalatok szerint máris bizonyos, hogy megnőtt a helytörténeti lájékoztatásban a mikroanaiitikus és többdimenziós feltárás szerepe. Ez négy ponton különösen jól érzékelhető. - A helyismereti cikkek visszamenőleges bibliográfiai számbavétele minél teljesebb kell, hogy legyen; hasonlóan a levéltári iratok egyenkénti repertorizálásához vagy a múzeumi tárgyak kataszteréhez. - Az állóképeken található részletinformációk feltárására meg kell (kellene) találni a megfelelő módszert. Az egyedi leírás önmagában kevés, az önfeltáró módszerhez viszonyítva nem hoz sok újat, sőt bizonyos értelemben hátrányos is a tematikus elrendezéshez képest. A tárgyszavazás manuális eljárással nehézkes, roppant időés pénzmennyiséget követel. A számítógép ígér megoldást: többféle kísérlet ismert a muzeológusok és könyvtárosok körében; Sándor Tibor nemrég írt szakdolgozatot a Budapest Gyűjtemény képeinek és a képkatalógusának együttes feltárásáról. Itt említendő, hogy nemcsak az önálló képek (fotók, képeslevelezőlapok, metszetek stb.), hanem a könyvekben, periodikumokban napvilágot látott ikonografikus ábrázolások feltárása is nagyon fontossá vált. 92