Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[II. NAP]. - Kertész Gyula: A kurrens helyismereti repertorizálás helyzete és perspektívái.

van jelentősége, de ekkor aztán alapvető, mert meghatározza a keresés legfőbb megközelítési módját és a mutatókat is. A táblázatba foglalt anyag egészére vonatkozóan a saját szakrend (Ts=16) dominál, betűrendes vagy kronologikus elemi elrendezéssel kiegészítve. Az élő kiadványok közül viszont csak 5 alkalmazza ezt a rendszert. Nagyságrendben a második helyen áll a teljes anyagot nézve a földrajzi elrendezés (Fr=12), a továbbiakban szerzői, címek szerinti kronológiai vagy tárgyi elemi rendezőelv alkalmazásával. Az élők között ez a domináns szerkezeti típus 7 kiadvánnyal. Sima időrendi szisztémát (Kr) 9 kiadvány alkalmazott, ebből 5 ma is élő. Szerzői betűrendet (N) 4 kiadványban találunk, ebből 3 ma is él, s jellemző, hogy mindhárom rejtve (folyóiratban) jelenik meg. (Szerencsére nem mindegyik - folyóiratban megjelenő - bibliográfia betűrendes.) Érdekes, hogy ETO szakrendet (TE) csak egy bibliográfia alkalmaz (34), az is csak a könyveket leíró részében. Hasonlóképp egymagában álló, ám pozitív kísérlet (volt) a tárgyszavak betűrendje (Tb) szerinti fő rendezőelv, szerzői betűrendes további tagolással (36). (Ez utóbbira az időrend jobb lett volna!) Nyilvánvaló, hogy ennyiféle eltérő szerkesztési mód, fő rendezőelv nem lehet egyformán sikeres és felhasználóbarát. A legkevésbé adekvát fő rendezőelv a kurrens helyismereti bibliográfiákban/repertóriumokban a szerzői és címbetűrendes, továbbá a pusztán kronologikus. Különösen alkalmatlan a tételek feldolgozásának-adatbevitelének sorrendjét tükröző időrend a számítógépes adatbázisból kiíratott bibliográfiákban. (Ti. erre is van egy riasztó példa [38], ami arra figyelmeztet, hogy nem szabad odadobni a gyeplőt a számítógépes programozóknak, „rendszergazdáknak".) A helyismereti információk keresésének súlypontja ugyanis a tapasztalatok szerint egyrészt az egyes témákra, másrészt az egyes helyekre, illetve a kettő kombinációjára esik. (A témákba természetesen beleértendők a testületi nevek és a perszonália is.) A megyei kurrens bibliográfiák/repertóriumok esetében felhasználói szemmel nézve a legmegfelelőbbnek a földrajzi (Fr) - tárgyi betűrendes (Tb) - kronologikus (Kr) szisztéma látszik. Ezt a rendszert leginkább a Hajdú-Bihar megyei kurrens repertórium (23) közelíti meg. (Csak az elemi elrendezés szintjén tér el ettől, e ponton ugyanis a semmitmondó címek szerinti betűrendet alkalmazza.) Városi kurrens bibliográfia/repertórium esetében a tárgyi betűrendes (Tb) vagy a saját szakrend (Ts) - kronologikus (Kr) rendszer látszik a legszerencséebbnek. (L.: 16, 25.) 4. Mutatók (V.o. táblázat 5. M) A tematikai-műfaji tartalom, a címleírás, a tájékoztató elemek és a szerkezet által meghatározott kiegészítő része a hagyományos bibliográfiáknak a mutató. Számítógépes feldolgozásban a bibliográfiai leírásokhoz és az annotációkhoz, tárgyszavakhoz kötődik a sokszempontú visszakeresés biztosítása az index-file segítségével. Itt most csak a hagyományos bibliográfiai mutatóknak a táblázatban feldolgozott típusaival, azok adekvát voltával foglalkozom. A táblázatba foglalt 42 hagyományos bibliográfia/repertórium közül 19-nek egyáltalán nincs mutatója. A 20 élő közül csak a felének van, tehát még rosszabb az arány. 72