Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[II. NAP]. - Kertész Gyula: A kurrens helyismereti repertorizálás helyzete és perspektívái.

A 16 saját szakrendet alkalmazó közül 10 rendelkezik mutatóval. (Az élők esetében 5:4 az arány.) Ezek 1-4 információelemet tartalmaznak - név, földrajzi és intézménynév vagy (utóbbi helyett) tárgyszó - külön-külön vagy egyesített mutatóban, ez utóbbin belül általában mechanikusan (mellérendelően) egy esetben kombináltan: földrajzi tárgyszavas (2). A 12 földrajzi (ebből élő: 7) elrendezésű közül felének, az élők közül ötnek egyáltalán nincs mutatója. Az 1-4, információelemből álló hat mutatórendszer mindegyikében szerepel névmutató. A legértékesebb mutatókombinációval a kiadványként megszűnt, de számítógépes adatbázisban folytatódó Borsod megyei repetórium (1.1) rendelkezik: az önálló névmutatót tárgyszavas követi -földrajzi és intézménynévvel kombinálva. A 9 (élő: 5) kronológiai alapozású bibliográfiához összesen 6 mutató járul név-, földrajzinév, intézménynév és tárgymutatóval. Ez utóbbi főleg a földrajzi index alárendelt elemeként. A legértékesebbek mind a négy mutatóelemei tartalmazzák összesítve (34) vagy két részletben (43). Sajátos mutatópárosítást (neves tárgyszó), illetve kombinációt (földrajzi - szakrendi alosztással) mutat be legrégibb élő bibliográfiánk és repertóriumunk (45). Ma már e metódust nem tartjuk követendőnek, habár a maga nemében magas színvonalon kivitelezett. A négy szerzői betűrendes szerkezetű közül csak a megszűnt Zala megyeinek (49) volt sokrétű mutatója: földrajzi, perszonália külön-külön, tárgyi és intézményi egyesítve. A különálló vagy egyesített mutatók kérdésében megoszlanak az álláspontok. Míg a 70-es évek közepéig inkább a szóló mulatók divatoztak, addig a 70-es évek második felétől a részben vagy egészben egyesített mutatók kezdtek elterjedni. Ez utóbbiak kultuszát, elterjesztését jórészt Péter László és a „szegedi iskola" alapozta meg. Különösen hasznos az egyesített mutatónak az a válfaja, amelyikben a tárgyi elemeket kombinálják. Pl. a földrajzi-közigazgatási „tárgyneveknek" alárendelik a hozzájuk tartozó tárgyszavakat, testületi neveket. Nem szerencsés viszont a tárgyi jellegű egyesített mutatókba belekeverni a szerzői neveket. Ezeket a perszonáliával együtt célszerűbb külön mutatóba tenni s azon belül valamilyen tipográfiai eszközzel (név, tételszám kurzíválás) megkülönböztetni. Érdekes viszont, hogy a szövegkörnyezetes permutált indexelő eljárás (KWIC-index), amit Péter László „eszményi index"-nek nevezett első előfordulásakor, majd a 80-as évek közepén, a kisszámítógépesítés kezdetén az OSZK KMK is a megyei könyvtárak figyelmébe ajánlott, a közös repertórium műfajában egyáltalán nem vert gyökeret. Valószínűleg túlzott terjedelmi igénye miatt. Pedig ezt épp a helyismereti tárgyszórendszer (tezaurusz) gyengeségét, megoldatlanságát látva javasolták. 5. A számítógépesítés helyzete és perspektívái (V.o. tábl. 6. SzG) Jelenleg (1994 augusztus végi állapot) 21 élő kurrens helyismereti bibliográfiánk/repertóriumunk van. Táblázatunk adatai szerint közülük 11 már számítógépes adatbázisból készül. További 9 (a 21-en felül) csak online hozzáférhető, egy pedig mindkét formában (45-46). Hat könyvtár MicroISIS, 11 pedig TEXTAR programmal dolgozik. Nincs még számítógépes helyismereti adatbázisa Csongrád, Heves és Nógrád megyé73