Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[II. NAP]. - Bíró Ferenc: Audiovizuális anyagok a helytörténeti gyűjteményekben.

szeressé váló filmhíradó feleslegessé tette ezt a kezdeményezést. A Komárom megye a kulturális felemelkedés útján című brossura és diafilm szövegéből kiderül, hogy 1952ben 76 filmvevítógép és 67 diavetítő állt a közművelődés rendelkezésére. A helytörténeti munka számára fontos dokumentumok a mozgófilmek. A pergőfilmek feltárását az 1945 utáni időszakról a Magyar Filmintézet s a magyar filmográfia részeként a rövid és heti híradófilmekről megjelentette. (Rövidfilmek 1945-1960 és Rövidfilmek 1961-1970, Heti filmhíradók 1945-1970, Filmévköny 1961-től kötetei). Ma a videó általános elterjedésének időszakában ezek az anyagok a könyvtári gyűjteménybe könnyen beszerezhetők másolat formájában, mint ahogy ezt némely könyvtár, mint pl. a Somogy Megyei és Városi Könyvtár (Kaposvár) megtette. *** Az OSZK-KMK gondozásában megjelent Film és videódokumentumok a könyvtárakban című módszertani segédletben szorgalmaztuk a helyi televíziók, stúdiók anyagának gyűjtését. Ezt a feladatot a könyvtárosok csak kevés helyen oldották meg. Nem csak a mi szakmánkra jellemző, hogy több szakmai szervezete létezik - így van ez a hazai kábeltelevízióknál is. A kábeltelevízióknak, közösségi vevőrendszereknek a következő két szövetsége működik: 1. a Magyarországi Kábeltelevíziók Szövetsége (mely a műszaki üzemeltetőket fogja össze); 2. a Magyarországi Helyi Televízióstúdiók Egyesülete. A közösségi vevőrendszerek üzemeltetésének engedélyét a Hírközlési Főfelügyelet adja ki. Stúdió működtetésére, adások készítésére pedig az engedélyeket az MKM Stúdióengedélyezési Osztálya adja. Becslések szerint 400 közösségi rendszer működik je lenleg hazánkban. Bizonytalan szám szerint 150-hez kapcsolódik valamilyen stúdió. Az Egyesületnek kevesebb, mint 100 tagja van. Az 1986 óta életben lévő sajtótörvény ugyan kötelezővé teszi a stúdiók engedélyeztetését, de a minisztériumnak csak 10-en nyújtottak be minden követelménynek megfelelő engedélyeztetési okiratot. Mindeme bizonytalanságok okán is célszerű lenne a „médiatörvény" megszületése. Tájékozódásom alapján kiderült, a helyi televíziók saját felvételeiket öt évig őrzik s eddig még régebbi anyagaikat sem nagyon selejtezték - ezért szükséges a könyvtáraknak felvenni velük a kapcsolatot, amelyre az MKE frissen alakult Helytörténész Könyvtárosok Szekciója alkalmas is lenne. Előadásom befejező gondolata az lehetne, hogy az audiovizuális dokumentumok jó része hordoz a helytörténet számára megőrzendő értékeket. Kiaknázatlan kutatási terület a dokumentumok „története", a meglévő anyagok archiválása, átmentése új hordozókra (pl. fotó, CD), s a kialakuló új szervezetek helyi rádió- és tévéadók anyagának gyűjtése a jövő kutatói, érdeklődői számára. 44