Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - S. Benedek András: Helytörténeti kutatómunka Kárpátalján.

volt. Hibái ellenére sok mindent köszönhet neki a magyar történettudomány (a kutlánfalvi kurgánok, halomsírok felfedezése, a minden szakkönyvben szereplő szolyvai honfoglaláskori lovassír leletanyaga stb.). Az ő gyűjteményére alapozták a ma Kárpátaljai Területi Honismereti Múzeumként ismert ungvári múzeumot is. A terület többi megyéjéről nem készült a pozitivizmus korában átfogó monográfia. Nem nevezhető annak a címében sokat ígérő Szilágyi István-féle összefoglalás (Máramaros vármegye egyetemes leírása, 1876), Mihályi János adatközlése, Pap József kissé anekdotikus Huszt-története - Máramaros vármegye viszonylatában. Ugocsa megye monográfiájának elkészítésén egész életében dolgozott Komáromy András neves történész és levéltáros, de több részpublikáción túl a nagy mű nem született meg. Több ugocsai vonatkozású írást publikált Doby Antal geneológus is. Bereg vármegye Lchoczky-féle monográfiája mellett meg kell említenünk Tabódy József Munkács-monográfiáját és - kissé későbbi időből, már a századelőn - Sipos Zsigmond Borzsova-monográfiáját. Ung megye és Ungvár egyik legjobb történésze Mészáros Károly, Kossuth Lajos egyik titkára volt. A magyarországi oroszok történetével foglalkozó munkáin kívül témánkban most az Ungvár története a legrégibb időktől máig (Pest, 1861) című munkáját kell megemlítenünk. Ung megye monográfiáján dolgozott évtizedekig Horváth János levéltáros. A monográfia megvalósítása érdekében létrehozták a rövid életű Ung Megyei Századok nevű folyóiratot, amely számos forrásközlést tartalmaz. Nélkülözhetetlen helyismereti szempontból Hodinka Antal neves egyháztörténész munkássága, aki a görögkatolikus egyházmegye múltjának feltárása kapcsán óhatatlanul számos helyismereti vonatkozást is érintett. A modern történettudomány alapművei közt tartunk számon két népiség-, illetve településtörténeti munkát (Szabó István: Ugocsa megye. Bp. 1937; Bélay Vilmos: Máramaros megye társadalma és nemzetiségei. Bp. 1943). Az önálló munkákon kívül felbecsülhetetlen értékű a helyi érdekességek iránt fogékony XIX. századi sajtó anyaga, köztük a számtalan kő- és rézmetszet, illusztráció. Fontos forrása a helytörténetnek a napló és memoárirodalom. Elég, ha csak //. Rákóczi Ferenc Emlékirataira,, a Pálóczi Horváth család nemzedékeken át vezetett Napló']ára, Bay Mihály XVII. századi „diplomata" leírásaira vagy a Szirmay család feljegyzéseire utalunk. Elsősorban néprajzi vonatkozásban kell számba vennünk a különböző gyűjtéseket, adattárakat. A mai Kárpátalján már a reformkorban talákozunk a tudatos néprajzi munka jeleivel (Uszkay Mihály: Tiszaháti népélet Bereg megyében), a tudatos gyűjtőmunka azonban értelemszerűen századunkban indult meg, noha az orosz-ruszin folklór gyűjtését már jóval korábban megkezdte Erdélyi János, Lehoczky Tivadar és Fincicky Mihály. Jogos büszkeséggel említhetjük, hogy igen gazdag anyagot gyűjtött az első világháború előtt területünkön Móricz Zsigmond és Bartók Béla. Ez az anyag ma többé-kevésbé feldolgozottan a helytörténészek számára hozzáférhető. A két világháború közt a Sarló fiataljai gyűjtöttek néprajzi vonatkozású akatokat Kárpátalján, majd 1943-1944-ben a Néprajzi Társaság szervezett gyűjtőutakat. 35