Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - S. Benedek András: Helytörténeti kutatómunka Kárpátalján.

Mint jeleztük, ekkor a helyismereti munka évtizedekig szünetelt. Az évtizedig, sőt tovább is készülő Forrás-fiatalok csoportja és az azóta felnövő generáció csak a 80-as, 90-es évek fordulóján jutott publikációs lehetőséghez. Ezek a publikációk azonban igazolták a várakozásokat. Elsőként Vári Fábián László: Vannak ringó bölcsők (1992) című balladagyűjteményét kell említenünk, hiszen ez tartalmazza az egykori, erőszakkal felszámolt Forrás stúdió korábbi gyűjtésének javát, és tág ívű néprajzi összefoglalást is nyújt. Ugyancsak néprajzi Penckóferné Punykó Mária munkássága is (maga is a Forrás egykori tagja), aki népmesegyűjteménye (Tűzoltó nagymadár) mellett a népi étkezés sajátosságaival, a tárgyi néprajz bizonyos kérdéseivel és a népszokásokkal is foglalkozik. Leginkább Móricz Kálmán Nagydobrony című munkája (1993) hasonlít a klasszikus falumonográfiákra; igyekszik a történettől a szociográfián át a néprajzig minden, a nagyközségre jellemző sajátosságot felmutatni. Csatáry György: Levéltári kalászatok című könyve nem adattár, hanem némely adatcsoportok tanulmányszerű feldolgozása, ámbár igen fontos a bevezető tanulmánya a Kárpálaljai Területi Állami Levéltár történetéről és dokumentumanyagáról. Keresztény Balázs nagyszőlősi helytörténész előbb a területre vonatkozó mondakincset gyűjtötte egybe írott forrásokból, majd Irodalmi bar angol ás ok a Kárpát ok alján címmel igen adatgazdag „irodalmi útikönyvet" tett közzé, amely egyszerre tartalmazza a magyar történelem és kultúra nagy alakjainak helyi kapcsolatait, látogatásuk emlékét stb., valamint a helyi kultúra és történelem felmutatható értékeit. E rövid összefoglaló szerzője, több folyóiratpublikáció mellett Tettenérhetö történelem címmel kárpátaljai történelmi-kultúrtörténeti összefoglalót telt közzé, és összeállította Kárpátalja honismereti olvasókönyvét. (Itt élned, halnod kell, 1994). A helyismereti-honismereti munka tehát egyre szélesebb körben terjed Kárpátalján, a publikációk tanúsága szerint majdnem minden faluban „készülődik" a kismonográfia. Ez az, ami egy sorsviselt, önmagára ébredő nemzeti közösség számára nélkülözhetetlen. 36