Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - S. Benedek András: Helytörténeti kutatómunka Kárpátalján.

fontosnak tartotta, mint a csetfalvi híres harangtorony szerkezetének megismerését. Szervező és részben szerzői munkájának eredménye egy színvonalas falumonográfia (Mónus Gyúl a-Szerényt Ferdinánd: Bene-Bena község jelene és múltja. Beregszász, 1934.) és több, helyi és szlovákiai lapokban megjelent tanulmány, adatközlés (köztük Ilku Pál néprajzi írásai szülőfaluja, Bulcsú etnográfiai jellegzetességeiről). Munkácson egy európai rangú és tudású, Budapesten egykor a Huszadik Század köréhez tartozó szakember, akit a forradalmak után személyes sorsa vezérelt Bécsen át Kárpátaljára, Sas Andor fejtett ki igen jelentős helytörténeti munkát. A városi tanács megbízásából megírta Munkács kismonográfiáját (Munkács város múltjából. Munkács, 1928.). Ennél is jelentősebb és a ma helytörténészei számára is hasznos forrás a Szabadalmas Munkács város levéltára 1376-1850 című munkája, amely egyszerre monográfia és adattár. Később, pozsonyi éveiben is több kárpátaljai vonatkozású tanulmányt írt. Feldolgozta többek közt a Rákóczi-uradalmat átvevő Schönborn-latifundium történetét, valamint a terület Gdanskig ívelő kereskedelmi kapcsolatait. Ugyancsak Munkácson jelent meg, már a csehszlovák uralom alkonyán Zatlukál Jenő és Zatlukál Elemér Adatok Podkarpatszka Rusz praehistóriájához című tanulmánykötete, amely már szakszerű ásatásokra támaszkodva ad átfogó képet a vidék őstörténetéről. A két világháború közti helyismereti irodalmat még két egyháztörténeti - és egyben falutörténeti - munka képviseli (Peleskey Sándor: A viski református egyház története, Beregszász, \925\H or kay Antal: Beszélő kövek. Rozsnyó, 1936). Sokkal nagyobb szabású és felbecsülhetetlen értékű a ma kutatója számára Haraszty Károly inkább adattár jellegű munkája (Adalékok az ungi református egyházmegye történetéhez. Nagy kapós, 1931). Az első bécsi döntés után, az ún. „visszacsatolás" éveiben a helytörténetnek ez a kisebbségi önvédelmi funkciója elhalványult. Mindenképpen meg kell említenünk azonban az Officina két szép kötetét (Pataky Mária: Rákóczi földje. Bp. 1939; R.Vozáry Aladár: Munkács. Bp. 1943). Az ebben az időszakban megjeleni két megye-monográfia közül a Bereg megyeit említés nélkül hagyhatjuk; alapvetően összeollózott, kereskedelmi jellegű kiadvány. Az Ung megyei színvonalasabb. Szerzői közt ott találjuk Ortutay Gyulái, Erdély Bélát, az európai hírű festőt, Morovitz Mórt, Bacsinszky Tivadart; Községi adattára is kiállja a kritikát. Nem hiányozhat a felsorolásból SzovaGmitrov Péter Ungvár őskora című munkája sem (Ungvár, 1943). Nemcsak szakszerűsége okán, de már csak azért is, mivel ezzel a névvel előadásunkban még más hangsúllyal - találkozni fogunk. Egészében azonban a helytörténet az autonóm Ruszinszkó viszonylatában volt aktív ebben az időszakban. (A magyarlakta sáv ekkor visszatért az egykori megyerendszerbe!) Ezt az autonómiát sokan ma hajlamosak jelképesnek tekinteni. Tény azonban, hogy a had- és külügy kivételével ez szinte minden területen érvényesült, gazdaságilag és kulturálisan is. Ruszinszkó-Kárpátalja magyar és német iskoláiban is kötelező volt a ruszin nyelv elsajátítása. A ruszin iskolahálózat - az egyházi főiskola szintjéig - teljes volt. Szűkebb témánk szempontjából igen fontos akadémiájuk, a Kárpátaljai Tudo32