Hazai Tudósítások, 1987 (24. évfolyam, 1-23. szám)

1987-04-01 / 6. szám

1987.XXIV.évf.6. sz

Hazai Tudósítások

2

s a szöllőhegyi estebéd s a dünnyögés, míg poharadból a holdvilágban a vörösbor tigris-szeme villant feléd

és lengetted ujjad hegyét az ég felé, mint ezred óta minden magyar, ha szól a nóta és Gracza György s a Feszty-kép

és ha, élvezve a veszélyt és azt a kéjt, hogy megjósoltad, hallgattál titkos leadókat (és utána cigányzenét)

s a hortobágyi magas ég s a négyes gémeskut nagy árnya s az első király koronája díszítve pénzed közepét

s ha úgy mondtad is: feleaég e szép szóval s ha, bár bíráltad, édesnek nevezted apádat s a falon a festett cserép.

Nem volt hazának elég, nem volt elég, hogy el ne essen, tudd meg, az volt a csoda itten, hogy össze nem dőlt már elébbl

Mert attól nem lett a tiéd, hogy hízelegve és hazudva ráragasztottad egy hegycsúcsra egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elóg sem a hűség, sem a szívósság, mitől egybeáll egy-egy ország s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég. Külön-külön bár odahagyta sorsát a sok hős áldozatra, az sem volt elóg menedék.

Mert sem erő, sem bölcsesség nem lehet elég; hogy rnegójja a házat, amelyben rakója nem lelheti meg a helyét.