Hazai Tudósítások, 1986 (23. évfolyam, 1-22. szám)
1986-01-15 / 1. szám
1986.XXIII.évf.l.sz. Hazai Tudósítások 13 Századunk legnagyobb művelődéstörténeti eseményei közé tartozna Magyarországon, ha a szakemberek ennél a szórvány-nyelvemléknél korábbi magyar nyelvű szöveget találnának. Lehet, hogy erre akadtak rá Szarvason? Itt egy avar temető feltárása során egy gyufásdoboz nagyságú tütartóra bukkantak. Egy juh lábszárósontjából készült női piperetárgy mind a négy oldalát telekarcolták rovásírásos jelekkel. A megkopott betűket a szakértőknek először a csont természetes repedéseitől kellett megkülönböztetni. Ez a hitelesítés mikroszkópos vizsgálattal történt meg. Ismerve a rovásírásos emlékeket, annyi már kezdettől fogva nagyon valószínű volt, hogy a régészek összefüggő szöveget találtak. Le milyet? Róna Tas András professzor, a szegedi egyetem altajisztikai tanszékének vezetője török nyelvemlékre: egy fohászra ismert benne. Ezt a 8. század folyamán vésték csontba. A rovások típusa elért mind az ótörök /türk/, mind a székely rovásírástól, de a jelek hasonlósága alapján az előbbihez állt közelebb. Valamennyi kutató, aki csak kézbevette a kis tütartót, fölhívta a figyelmet az értelmezés nehézségeire. Nem csupán a rovásjelek koptak el, hanem a szakembernek számolni kell néhány olyan bizonytalansági tényezővel is, amely magából a rovásírás értelmezéséből fakad. A szövegek szűkszavúak, de sok összevonás /ligatúra/ is nehezíti a helyes olvasást. A kiejtést is nehéz rekonstruálni, mert ez az írásmód a magánhangzók nagyobb részét elhagyja, s ezen felül a tudomány nem ismeri a maga teljességében a kora-középkori török, finnugor, szláv és germán nyelvek hangállományát. Ilyen körülmények között a megfejtés minden részeredménye értékes. Különösen akkor, ha olyan lépésről van szó, amely e nyelvemlék ómagyar jellegét valószínűsíti. Ilyen elemzés Forrai Sándoré, aki legújabban a tütartó karcolatait a székely-magyar rovásírás kőbe vagy fába vésett emlékeivel vetette össze. Nem sok van belőlük, A leghosszabb szöveg a bolognai székely botnaptáré a 13-14. század fordulójáról. Ennek eredetije elveszett. A második legterjedelmesebb az úgynevezett nikolsburgi rovásírásos ábécé, amelynek egy 1433-ból származó másolata maradt az utókorra. Ugyancsak másolatból ismerjük
