Hazai Tudósítások, 1984 (21. évfolyam, 1-23. szám)
1984-08-01 / 14. szám
1984.XXI.évf.14.sz. Hazai Tudósítások 12 NEMZETI BIBLIOGRÁFIA 1921-1944 Bibliográfusnak a középkor végéig - a szó eredeti értelmében - a könyvek másolóit nevezték. Jámbor szerzetesek apró cellákba zárkózva szinte egész életüket áldozták arra, hogy mások müveit kitartó szorgalommal, az eredetihez ragaszkodó hűséggel és a betű iránti mélységes tisztelettel átörökítsék. Napjaink bibliográfusainak tevékenysége látszólag ettől merőben eltérő: könyvek regisztrálását végzik, különféle elvek szerint rendezett katalógusokat készítenek. Holott továbbra is a könyvtártudomány névtelen szerzetesei ők, a tudomány lelkes szolgái. Hiszen jóformán nincs olyan kutatási terület, amely megállná a helyét a szakirodalom alapos és megbízható ismerete nélkül. Mindez különösen fontos, amikor az információ hallatlan mérvű növekedésével számolva, egyre inkább kell e segédtudomány szolgálatát igénybe vennünk. A kódexmásolók utódai Aki belép az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiai osztályán abba a két egymásba nyíló szobába, ahol a retrospektív /visszatekintő/ nemzeti könyvészeten dolgoznak, a munkatársak ügybuzgalmát és hozzáértését látva, nem véletlenül érzi, ezúttal valódi bibliográfusok, a kódexmásolók utódai közé került. Komjáthy Miklósné osztályvezető irányítása alatt a két világháború közötti magyar könyvészet hatalmas anyagát, mintegy 150 ezer tételt rendszereznek itt. A nyolc vaskos kötetre tervezett sorozatból eddig három már napvilágot látott. Kerek hetven esztendeje, az első világháború előestéjén Kőhalmi Béla - annak idején Szabó Ervin munkatársa - riasztó füzetet jelentetett meg „Nincs nemzeti bibliográfiánk"címmel. Holott az idő tájt még jobb volt a könyvtári helyzet, mint később, a Horthy-korszak
