Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1981-11-15 / 21. szám

1981.XVIII.évf.21.sz.Hazai Tudósítások

9

EMLÉKEK, PLETYKÁK A PESTI VENDÉGLÁTÁSRÓL

I.

Amikor 1714 február havában - egy telekkönyvi bejegyzés szerint "Blasius der Cavesieder, ein Ratz Catolich" házat vett a pesti rácnegyedben / a mai Molnár utca táján/, és először töltötte tele frissen pörkölt kávéval vendégei findzsáját, nyilván nem sejtette, hogy a körötte növekvő várost két évszázad elmúltával - csufolódva bár, de szeretettel - a "kávéházak városának" fogják nevezni. Azt pedig legkevésbé, hogy elszáll további néhány évtized, és a most már kétmilliós városban nem lesz belőlük található egy sem.

A néhai kávéházaknak számos történetirója volt. Közülük az adatok sokaságával, de terjedelmében is legjelentősebb Borsodi Bevilaqua Béla 1936-ban kiadott kétkötetes munkája. A könyv oldalainak száma 1634 - maga a mutató 116 oldal -, és nem kevesebb, mint 269 illusztrációt közöl. Azt hihetnék, hogy a téma alaposan ki van meritve, pedig korántsem.

A vendéglátás krónikása volt az ujságiró Lestyán Sándor is. Amellett regényhős. 0 a nagyokat mondó szigligeti horgász Örkény István Négykezes regényében, ahol csak epizódfigura, ám főhős ifjúkora szerelmi regényében. Partnere a szinpad makrancos kedvence, a későbbi filmsztár Gál Franci. A valahai Silberspitz Franciska - egy tabáni korcsmáros leánya dacból vette fel a Gál nevet, hogy sziniakadémiai tanárának, a neves színésznek, Gál Gyulának, aki nem éppen magyaros hangzású neve miatt pisz kálgatta, megmutassa, hogy kettőjük közül ő lesz a hiresebb. Regényüket 36,9 cimnel Nádas Sándor, a hirhedt Pesti Futár szerkesztő-tulajdonosa irta meg. Nádas egyébként máshol is szerepel a Kávéház-literaturában: a Vigszinházban mutatták be a Kávéház cimü vigjátékát.

A kávéházak krónikásai közé tartozik Bállá Vilmos, a Pesti Hirlap nagy jövedelmű közgazdasági roavatvezetője is, aki a Kávéforrásban meséli el régi és uj kávéházakról régi és uj anekdotáit. Nemrég megjelent szakmai bestsellerjében Gundel Imre, a vendéglátás tudós muzeológu sa engem is, Ballát is idézi a Rákóczi ut és Szentkirályi utca sarkán állott hajdani Balaton kávéház leírásában. Bállá szerint a falak balatoni tájait "Neumann szobafestő pingálta", én pedig mint kortárs szemtanú azt állitom, hogy e tájak csempe falburkolata a pécsi Zsolnay-gyár művészi munkája volt. Micsoda különbség! Szerintem e muzeális értékű anyagok valamelyik pince mélyén kallódhatnak.

Barkóczi Péternek, a "Budapest" cimü folyóirat 1981.augusztusi számában megjelent cikke alapján.